Van itt még olyan aki szinte álomvilágban él? Lent.

Elég rossz a viszonyom a családommal. Nagyon ritkán beszélgetek velük. Amúgy részükről csak a lecseszés meg a kiabálás megy. Van pár barátom, de egyikben sem bízom meg.

Eléggé zárkózott vagyok. És sokszor szomorú. De mindenki vidámnak lát.

Kitaláltam magamnak egy álomvilágot. Ahol nagyszerű családom van és nagyszerű barátaim vannak akikre mindig számíthatok. Meg fiú barátom. Amikor csak rosszul érzem magam, már ebben az álomvilágba menekülök, hogy megvigasztaljon az álombeli családom. Megnyugtatással tölt el. Tudom, hogy ez nem a valóság, de még is. Jó érzés. Viszont már nem csak akkor vagyok ,,ott,, amikor rossz kedvem van. Nagyon sokszor. Reggel, délben, délután, elalvás előtt.. Egy nap nem telik el úgy (ráadásul egy olyan óra sem telik el úgy), hogy ne lennék ,,ott,,. Az álomvilágomban. Attól tartok, hogy egyszer belefogok őrülni. De ha ennyi sem lenne nekem, akkor nem tudom mi lenne most velem.. Tudom, hogy addig ameddig nem találok olyanokat akikre tényleg számíthatok, addig álomvilágban fogok élni. De mi van ha még azután is?

A másik variáció amikor leülök gép elé, és elterelem a játékkal a gondolataimat, de ez annyira nem durva mint az álomvilág.