Érdekelne a véleményetek? Középkorú nő vagyok. A problémám az, hogy nincsen semmi erkölcsi korlátom, ha pénzről van szó.

Ebbe nem tartozik bele a "Bárkivel szexelek pénzért. " témakör, nem ide szeretnék kilyukadni. Ha találok egy telefont, pénztárcát, bármit, eladom. Ha kell, bárkinek, bármiről rezzenéstelenül és sajnos zseniálisan, logikusan hazudok. A munkahelyeimet általában pénzkezelési problémák miatt veszítem el. Rendszeresen játszom szerencsejátékot, többnyire sikertelenül. Ezzel kapcsolatban valószínű, hogy függőség is fennáll. Semmilyen szituációban nem vagyok képes veszíteni, ha megtörténik, dühöngéssel reagálok. Szimpatikus vagyok, illetve elbűvölő tudok lenni szinte mindenkinek pl. : álláskeresés, interjú közben, ha úgy akarom. Értelmes, sőt átlagon felül értelmes embernek tartom magam. Az általános műveltségem is rendben van, könnyen tanulok, nagyon jó a nyelvérzékem. Empatikus vagyok. Nem vagyok irigy. Imádom a gyerekeket. Soha nem jutnék el tettlegességig (pénzszerzés céljából), segítek, akinek tudok, átadom a helyem a buszon, stb. Csak a pénzzel, illetve annak hiányával kapcsolatban vannak elkorcsosult nézeteim. Visszavezethető ez a probléma gyerekkori traumára? Lelki okok állhatnak a háttérben? Mit tehetnék, hogy jobb emberré váljak?