Mit kezdjek magammal? 21 évesen nincsenek álmaim. /

azt tudom h így nemlehet leélni életet,vagyis lelehet,de én nem az a fajta vagyok aki arra vágyik,szeretném kiélvezni az életet ahogy csak lehet,de ha közbe szólnak dolgok nemtom micsináljak és életcélokat sem lehet csak úgy keresgélni,nemtudom mitévő legyek...de azért köszi a válaszért...:)

más Egyetemet el sem tudnék képzelni magamnak,szerencsém volt h bejutottam..sőt inkább úgy mondom Istennek köszönhetem! adott egy esélyt h bizonyíthassak,és összeszedtem magam és megy is,csak hát nehéz...de mindenkinek az:) szóval sulival nincs gond..csak hiányzik h nincs célja az életemnek:/

Igen tudom a lehetőségeim,és az a célom hogy egy biztos és jólkereső állást keressek, és hogy megtudjak majd adni mindent a családomnak!Én nemvagyok az az álmodozó fajta...reálisan nézem a dolgokat,nemszeretem a fecsegő embereket a mellébeszélést amit itt párszor kapok kommentokba,az a helyzet h már viccesnek is találom azokat akik az álmaikat kergetik vagy a velem egykorú fiatalságra is sokszor szégyenkezve nézek h hogy tudnak ilyen könnyelműen élni,vagy ahogy látom h az emberek akik tisztességes módon keresnék a kenyerüket milyen nehéz módon jutnak egyről a kettőre míg másoknak az ölébe hullik,igazságtalan ez a világ sajnos:/ (de ez ellen semmit sem tehetek) na de eléggé eltértem a tárgytól. ja és azmellett h megköszönöm hogy segíteni próbált a helyzetemben az "engedd el a fantáziád,hátha rájössz h mi hiányzik az életedből" szöveg is számomra mellébeszélés.példálul egy barátnő is sokat segítene rajtam csak nemtalálok senkit aki érdekelne...de ezt tudom rég és nemkellett hozzá a fantáziám elengedni és nem is fogom megtalálni ha keresni fogom akkor sem...SZERINTEM

de remélem azért segíteni tudtam és legközelebb meggondolod mit is írsz...h az TÉNYLEG segíteni-e fog a másikon:) de nemakarok én itt háborúzni :) kössz mégegyszer:)