Nincsenek barátaim, kommunikációm megromlott és úgy érzem túl vagyok már az életem csúcspontján, pedig még csak 17 éves vagyok. Rendelkezik valaki hasonló élményekkel? 17L

Nos jellemző rám, hogy csendes vagyok, ha beszélnem kell ideges leszek, úgy érzem hogy alárendelt vagyok, ezáltal nehezen tudok beilleszkedni és megvédeni magam, általában egyedül vagyok. ÁLtalános iskolában is ilyen voltam már, aztán ezt megelégeltem és nagy fordulatot vettem, stílusom megváltozott, lilára fesett hajam volt és lázadónak éreztem magam. Izgatottan vártam a gimnáziumot, ahol változtak is a dolgok, szereztem barátokat, nyitottan viselkedtem mindenkivel, szerelmes lettem és a szeretett személy butának tartott, így soha életemben nem volt még barátom. Ebben az évben valamiért elkezdtem megint bezárkózni és így elég nehéz...

Segítségeteket várom!