Alig motivál már valami. Elmagányosodtam, értelmetlennek tűnik az életem. Mit tegyek?
Egyedül élek. A munkámban egyedül dolgozom, számítógépen, igazából senki nem törődik vele, mit és hogyan csinálok, tulajdonképpen nincsenek munkatársaim sem, vagy ha mégis, akkor is csak ritkán váltunk pár emailt és kész. Otthon ugyanúgy tudnék dolgozni, mint a munkahelyemen, ezért néha be sem megyek, mert ott pontosan úgy nem szól hozzám senki, mint otthon. Az életem nem áll másból, mint hogy délelőtt valamikor felkelek (tök mindegy, hogy mikor), majd az egész napomat számítógépen cseszem el, kis munka, kis facebook, kis GYK, ez-az-amaz, lassan este lesz, majd éjszaka és indul minden elölről. Mindenkivel csak virtuálisan érintkezem, személyesen alig. Alig látom eredményét annak, amit csinálok, mert ha mégis valamit elérek, az kb. 1 év után látszik. A rohadt adminisztratív hivatali kötelességeket kell csak teljesítenem, azt bezzeg figyelik.
Szórakozni nem járok, mert nincs kivel, meg pénzem sincs annyi. Hobbim van, de a hétköznapokban az sem segít, mert vagy azt is egyedül kell csinálnom, vagy nem ér rá más, mert egész napos elfoglaltságot jelent. Adjatok valami ötletet, mert ebbe beleőrülök! Van, hogy szinte egész nap nem beszélek senkivel.
Az anyám nyaggat csak állandóan interneten, ő meg már az agyamra megy.
25F
Üdv a klubban!Sajnos nekem már anyám sem él én is egyedül vagyok mivel nincs pénzem. Vidéken lakok nincs senkim már lassan tényleg magamal beszélgetek.Tudom hogy nem vigasztal ez téged ez!
:(
Én is ugyanígy vagyok mint te,csak annyi különbséggel hogy anyuéknál lakom még(remélem nem sokáig),hiába van itt a párom nem ért meg.Barátaim nincs akinek elmondhatnám hébe-hóba a gondjaim,jelzem a páromnak sem mondom el,mert nem (igazán) érdekli.Próbálj ismerkedni,barátokat szerezni,elmenni szórakozni!
24/L
Valami életcél nem ártana...
Az emberek csak fogaskerekek a civilizáció nevű gépezetben.
Köszi a válaszokat!
Nem rég végeztem az egyetemen, és eddig mindig tudtam a célom, azt akartam dolgozni igazából, ami most vagyok. Életem fő motivációja eddig ez volt, ezt tekintettem hivatásomnak. Tehetségesnek számítottam, mondhatni a korosztályom előtt jártam egy lépéssel, nem volt nehéz elhelyezkednem egy amúgy túltelített pályán.
Csak arra nem számítottam, hogy le se fognak sz@rni. A legszörnyűbb, hogy nem abba bolondulok bele, hogy sok a munka, hanem abba, hogy senkit nem érdekel, mit csinálok. Még segítséget ritkán kérnek tőlem, de azok is általában abból állnak, hogy a hétvége kellős közepén valaki helyett csináljak meg valamit.
Közben pedig elvesztettem a barátaimat, mert többször is költöztem új városba, a régieket otthagytam, és hát nem szerzek újakat könnyen.
Jártam hasonló cipőben.
Mindenképpen találj ki/ válassz olyan elfoglaltságot, ahol emberekkel találkozol (az életben, nem a neten).
Foci, tánc; azonos érdeklődésű emberek klubja. Vagy hozz létre egy klubot Te magad, mittomén: bélyeggyűjtők klubja, fizikabarátok klubja, Radnótit szeretők baráti köre stb.
Ha munkahelyet nem is sikerül váltani (bár az is megoldás lehet), legalább esténként vagy hétvégenként menj társaságba. Baromi nehéz lesz eleinte, hiszen elszoktál a hús-vér emberektől, nyilván nem tudsz csak úgy cseverészni.
És azért megpróbálkoznék a munkahelyen is kapcsolatokat építeni. Szervezz nekik egy házi bulit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!