Meg lehet egyezni abban, hogy mi számít erénynek?

Tény, hogy az erények korszakonként változnak, más volt a görögöknél, a kereszténységben, a buddhizmusban, stb..

Azért vannak, amik általában önmagukban is rosszak, szinte minden vallásban:

Az ártás (ölés, kínzás, bántás)

A lopás (csalás)

A hazugság (megtévesztés)

Tény, hogy nem tudhatjuk, hogy mi lesz egyes tetteinknek az eredménye, így egy rossztettből is származhat jó, és fordítva.

Viszont a szándék MINDEN ESETBEN egyértelmű:

önzésből vagy önzetlenségből fakad-e.

Ha önzésből, akkor minden cselekedet rossz, ha önzetlenségből, akkor minden cselekedet jó, függetlenül attól, hogy a törvény vagy a közvélemény, vagy a vallási szöveg mit tart jónak vagy rossznak.

Olvasd el ezt a könyvet.

Kropotkin Péter: A kölcsönös segítség, mint természettörvény.

Az, hogy a mostani civilizáció irányítói arra kondicionálnak, hogy versenyezni és könyökölni kell, meg csak egy maradhat a végén, a győztes, és mindezt azért, hogy ne alakuljanak ki kölcsönös segítségen alapuló csoportok (mert azokat sokkal nehezebb manipulálni mint az egyént), attól még nem válik igazzá. A beszélgető partnered csak azt büfögi vissza, amit belemostak az agyába. Gondolkozz.

Van néhány oldal, aminek mentén elkezdhetsz gondolkozni, az egyik ilyen a Piros Pirula Projekt, ami azt hirdeti magáról, hogy mindent tud, de ez nem igaz. Viszont hasznos olvasmány.

Ha nulla adat van a tudatban, abból csak semmi lesz.

Ha viszont egyoldalú a tájékoztatás, az adathalmaz, ami bekerülhet a fejedbe, akkor pedig torz lesz az, ami kialakul. Ha viszont minden, vagy legalábbis elegendően változatos adat van a tudatodban, össze lehet rakni, hogy neked és az embereknek mi a jobb, és azt is össze lehet rakni, hogy kiknek jó az, ami most van. Innentől egyszerű végigmenni az úton.

Engem ezek a mondások vezérelnek:

Akkor lehetsz csak szabad, ha mindenki más szabad körülötted.

A szabadságod csak addig érhet, ameddig el nem éri mások szabadságát.