Az osztálytársaim elrontottak. Mit csináljak?

Szerintem a lány osztálytársaim miatt vagyok olyan amilyen. Visszahúzódó vagyok, legszívesebben ki se mennék soha az utcára és kerülöm az embereket. Már teljesen elsős korom óta ki voltam közösítve, és ahogy nőttünk egyre rosszabb lett. Vannak olyan ruháim amiket csakis miattuk nem veszek fel, mert egyből arra gondolok, hogy mit szólnának hozzá (ez régebben is így volt). Kiskorom óta úgy érzem, hogy nekem itt semmi dolgom, mindenkinek felesleges vagyok és biztos egyedül fogom leélni az életemet mert nem kellek majd senkinek. Az utóbbi dolgot még most is így érzem. Itthon nincs semmi bajom, de ha emberek közé kell mennem inkább elbújnék. Én sokkal jobban elvagyok az állatokkal, mert ők sose szólnak semmiért. Már most nem szoktunk veszekedni a lányokkal de rossz volt így élni 7 évig és meg is maradt. Ameddig ovis voltam minden jó volt, volt sok barátom, szerettem emberek közé járni de ez rendesen megváltozott. Amikor valaki ismerkedni akar velem (ritkán van ilyen) én mindig szótlan vagyok mert mindig azt hiszem, hogy csak hülyéskedik és be akar csapni. Anya azt mondta, hogy amikor ovis voltam mindig olyan vidám voltam, hordtam rózsaszín cuccokat, bármit felvettem most meg szinte ennek az ellenkezője. Tudni kell rólam, hogy rajtam max akkor láttak rózsaszínt amikor kicsi voltam. Anya azt mondta, hogy miattuk nem hordok olyanokat, meg hogy biztos miattuk nem veszem fel azokat a ruhákat, mindig azt mondom hogy ez nem igaz de sajnos az. Már csak fél évet kell velük kibírnom de úgy érzem, hogy mindent elrontottak és jövőre se fogok tudni újabb életet kezdeni. El se tudom magamat képzelni felnőtt koromba. Mit csináljak?

14L