Lelkileg a pincében érzem magam. Mi az, ami esetleg segíthet, hogy legalább az életkedvem visszatérjen?

Az a helyzet, hogy Édesanyámat nemrég elveszítettem és ez önmagában is nagyon nehéz, főleg, hogy mindjárt itt van a Karácsony! Ez mégjobban kikészít. Ennek tetejébe még sokminden összejött mostanában, így most azt érzem, hogy már nem bírom a nyomást:/ Úgy érzem, hogy nem sok kell és megint mélypontra fogok kerülni, illetve már ott vagyok, de úgy értem, hogy megint ki fogok borulni. Van egy 16 éves Hugom, próbálom magam tartani, mert Ő belém kapaszkodik, engem követ, nem mutathatok rossz példát Neki, nem mutathatok gyengeséget, különben akkor Őt is mégjobban lehúzom! Ő is hatalmasat sérült lelkileg, hogy Anyu meghalt és ha lehet, szeretném megvédeni a további sérülésektől, de ha gyengének lát, akkor biztosan sérül:-( Szóval próbálom magam tartani, de azt hiszem, most értem el oda, hogy nem érzek magamban több erőt. Olyan, mintha zuhannék az ismeretlen sötétségbe és nem tudnék fékezni:/ Egyre nehezebben bírom magam tartani. Mikor nem lát, persze sírok én is (néha Előtte is, de lehetőleg ritkán), mostanában sajnos egyre többet, nagyon nehéz a tudat, hogy egy hét múlva Karácsony és Anyu nélkül kell töltenünk! ...és a tudat, hogy mostmár nem lehet változtatni! Ez kikészít! Kezd elmenni az életkedvem, nem látom semminek sem értelmét és ez kezd megijeszteni, de egyben érdektelen is vagyok sokminden iránt.

Kérem, aki tud valami tanácsot, hogy hogyan tudnám ezt átvészelni, megköszönöm a válaszát! Tudom, ilyen helyzetben nem igazán lehet tanácsot adni, de hátha valakinek van - sajnos - tapasztalata, vagy mégis van ötlete.