Az emberek tényleg ennyire a belsőt nézik, sokáig abban a tudatban éltem hogy ez nem igaz, de csodálattal látom hogy mégis, hogy van?

tehát tegyük fel baromi jóképű/szép vagy, de ennek ellenére vmi fiatalkori sérelem miatt gátlások alakultak ki benned, könnyen zavarba jössz ,hülyén érzed magad ,hogy mintha a másiknak sokkal jobban menne.. a másik el tudja foglalni magát te meg nem..

magyarul önmarcangolásba kezdesz, és emiatt még kevesebb önbizalmad lesz, ami miatt az emberek nagy ívben kerülni fognak

de tegyük fel, totál hülye fejed van/csúnya csaj vagy..de igényes ,jó a frizurád,borotválkozol naponta/smikelsz ,jó cuccokba jársz ,és pozitívan nézel a világra, és a gyermekkori szarokat nem úgy élted meg hogy magadba borultál hanem ,erősített és tudtad mit kell cselekedni azért hogy fejlődj, és kialakult benned a problémamegoldás, hogy sosem keseregsz még mikor sokan igen ,te akkor sem, és ezért baromi szimpatikus vagy mindenkinek ,sok haver,jártok bulizni, és ezért lesznek kapcsolataid is és tökre élvezed az életet

na most az a kérdés hogy ez miért alakulhat ki ,mert azt nem hiszem el hogy valaki 8 éves korától kezdve komolyan figyel a személyisége fejlődésére, arra hogy mindig keresse a megoldásokat, és ne roskadjon magába (de mégis ez van ,hogy ők igenis jól akarják érezni magukat és nem engedi hogy a félelmeik legyőzzék őket) , én erre kb az utóbbi egy évben ébredtem rá ,hgoy mennyi kárt teszek magamban azzal hogy elkeseredek ,a viszonylag átlagos problémáimmal....ezen már túlléptem és próbálom minél pozitívabban felfogni(hogy igen ez azért van hogy fejlessze a személyiségemet ,hogy tanuljak belőle) és sokkal jobban is érzem magam..

de ezt nem értem én ,hogy most ezt minden 17-18 éves ember önmarcangoló típus de végiggondolja mindezt és ezzel a tudatossággal emelkedik az ösztönös félelemtől való menekülés fölé??

remélem értitek mit akarok kifejezni:)

(jah és nem vagyok csúnya:D)

18f