Van értelme élni, ha az ember nem boldog?

Sziasztok, élek még egyenlőre! Egyébként tényleg írtam, hogy rajtam semmi nem segít, de azért az, hogy kaptam valamennyi tanácsot, ettől kicsit jobb a kedvem, nem érzem annyira magányosnak magam, szóval köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában próbált segíteni !

Egyébként írt egy nagyon hosszú "kommentet" egy illető, én nagyon rég óta próbálom megismerni magam, pontosabban 1 éve ezen gondolkodom, hogy ki is vagyok valójában, vagy, mit mirét teszek, és képtelen vagyok válaszokat adni magamnak.. Pl: a buszon ha suttognak mögöttem, aztán röhögnek, egyből azt hiszem, hogy biztos rajtam röhögnek, pedig erre elég kicsi az esély, de rosszul érzem magam ilyenkor is... Ez csak egys példa volt, rengeteg dolog van még... Egyébként manapság az emberek nem túl inteligensek, legalábbis a sulimban, szóval a divatnak élnek, ezért nincs miről bezsélgetnem velül... Szeretem a komolyabb tágabb, nagyobb lélegzetvételű témákat pl vallás, vagy bármi... De iylesmi kommunikációra alkalmatlanok... Szóval megértem, ha velük nem igazán tudok komolyabban beszélgetni, vagy nem érdeklem őket, ami maitt nem kéne rosszul éreznem magam, mivel mondhatnám, hogy úgyse "ütik meg a mércét, miért foglalkozom a véleményükkel" de én akkor is rosszul érzem magam, mert attól még magányos vagyok, és szívesen buliznék, vagy bármi... persze ezek apró dolgot...

egyszerűen nem tudok küzdeni már... például van a karate tehetséges vagyok, de tudom magamról, ha elkezdek újra keményen edzeni rá 3 hét, és leállok, akármennyire akarom... mert mindig új célok lebegnek a szemem elött, és az előzőt félbehagyom.. Sok dolog van, amit nem értek, ha valaki a szemembe néz úgy, hogy nem beszélgetünk, akkor mindig nevetnem kell, ha nem egyedül vagyok, hanem egy társaságban, kicserélődik kb a személyiségem, mintha egy másik ember lennék... fogalmam sicns ki vagyok már... vagy melyik énem az igazi... Bocs midnenkitől de spontán jött ez az üzenet, szóval nem lett épp a legszebben megszerkeztett "darab"

Nem vagyok az a lelkizős típus, szóval nem szeretek iylesmit leírni, nem akarom, hogy sajnáljanak... Jószívű vagyok, de magamról nem igazán szeretek leírni olyan dolgot, ami miatt sajnálhatnak... Szóval sok mindent nem értek magamon, hogy például miért teszek dolgokat..

Például ha telefonon fel kell hívni például az osztályfőnököt, és bezsélni vele, szó szerint remegek az idegességtől, hogy beszélnem kell telefonon.... A suliba elég nagy dumás vagyok, azokkal akiket ismerek, központban vagyok sokszor, de ideges társaságban viszont mi ndig nagyon be vagyok s....va :D( bocsi a fogalmazásért, de ez a szó illik a legjobban ide)

Sok mindent szeretnék elérni az életben, amikért semmit nem teszek... és ha elkezdek tenni érte mindig leállok... csak így főni a levembe, és semmit nem enni a céljaimért pedig értelmetlen...