Vajon van értelme az ember életének mikor annyit kell küszködnie és annyi fájdalom éri?

A helyesírásom lehet hogy nem a legjobb de minden tantárgyból kitünő vagyok első osztályos koromtól fogva.

Az embereknek vannak saját döntéseik, de viszont vannak külső körülmények is melyek meghatározzák az ember életét. Nem mindig a döntéseink azok amik lehetővé teszik vagy nem az életünk alakulását. Édesanyám 9 éves volt mikor az anyúkája méh rákos lett. 9 évesen iskolába járt, az anyukáját minden nap meglátogatta a kórházban és mellette fözöt, mosot, takarítot. Mikor az édesanyja meghalt a nagybátyához és a nagymamájához került ahol hajnal 4-kor kelt hogy az állatokat ellása aztán ment az iskolába, utánna háztartást vezetet. Sokszor megverték éheztették. Az apja eldobta magától. Aztán lett egy mostóha anyja aki elüldözte igy került intézetbe ahól 4 évig volt. Soha senki nem látogatta. Ja 1977-ben halt meg az édesanyja 1978-ban a nagymamája. 1979-ben intézetbe került. 1980-ban a nagybátya. 1982-ben az édesapja halt meg. 14 éves kora óta dolgozik. 1983 -ban férjhez ment. Ez a házasság 8 évig tartot ami maga volt a pokol. aztán volt egy élettársa és majd 3 év múlva újra férjhez ment 10 évig éltek együtt. Gyermek és Ifjúsági Felügyelő a szakmája. Írt két könyvet, gyönyörüen rajzol és verseket ír, de kiadatni nem tudja öket mert nincs rá pénze. Amióta egyedül nevel minket számára nem létezik semmi más és senki más csak is mi. Mi értünk él és dolgozott mindig. Igaz a házasságai rossz döntések voltak,de ez jóval késöbb derült ki. Hibázni meg mindenki hibázik az életében mert tökéletes ember nincs. Az hogy elvesztette a munkáját az nem az ő hibája, az hogy annyi betegsége van szintén nem. A sérveit sem a kis madár hordta oda hanem a kemény fizikai munkától kapta. Az hogy ilyen nehéz helyzetben vagyunk sem az ő hibája. Nagyon sok helyre elküldte az önéletrajzát e-mailen és levélben is és személyesen is elvitte. Sajnos már 46 éves és nem igen kapkodnak érte a munkahelyek. Mit tegyen? Adja fel? Azért mert nincs kiút? Nem könnyű végig nézni,hogy egy jó ember tönkre megy. Igen tönkre megy, mert nem tudja a megoldást,mert egy olyan országban él ahól az intézmények nem tudnak segítgeni ahól az emberek hitetlenkednek és a gazdagok a saját zsebüket tömik. Ahól egy család élete egy lyukas garast sem ér. Ahól nagy az előitélet. Hát ne féljek a felnötté válástól? Ne szomorítson el, hogy a mindig jó szívű és vidám édesanyám minden este imára kulcsolt kézzel zokogja el az imáját, hogy ne veszítse el a gyermekeit melyek neki az életet jelenti a számára? Én mint gyerek a kistestvéreimmel együtt tehetetlenek vagyunk, pedig annyira szeretnénk enyhíteni a gondjain.Én mint gyermek már most tapasztalom a felnöttek kegyetlen világát nem bíztós, hogy szeretnék valaha is felnőni egy ilyen világban.