Mit tehetnék, hogy engem is bevegyenek a baráti körükbe?
Az egyetemen pár kolléga úgymond összeszokott...együtt járnak szórakozni meg tanulni. Én is szeretnék a haveri körükbe tartozni. Ők, úgymond a vagányok akik sosem tanulnak, csak átevickélnek egyik évről a másikra, több-kevesebb sikerrel. Nekem jól megy az egyetem...én sem tanulok sokkal többet de valahogy megértem az anyagot és könnyebben megjegyzem. Gondoltam, hogy ha segítek nekik akkor jobban elfogadnak. Így is tettem, feljöttek hozzám magyaráztam nekik, meg is köszönték meg hálálkodtak viszont másnap mentek buliba és nem hívtak engem, pedig többször is mondtam, hogy ha mennek akkor szóljanak. Ha meghívatom magam akkor szívesen fogadnak, meg barátjukként kezelnek, viszont sose gondolnak rám ha valami jó van (pl házibuli).
Kicsit elkeseredtem, mert ők az egyetlenek akikkel jól érzem magam és szeretnek bulizni, mint én. Rajtuk kívül csak két kolléga van akivel haverkodhatok, viszont az egyik sosem mozdul ki, a másik meg állandóan panaszkodik...szerintem kicsit depressziós. Kicsit magányosnak érzem magam...ha így folytatom én is depis leszek.
Érdekes dolgokat írtál. Nem tudok tanácsot adni, hogy miként kerülj be ebbe az "elit körbe" de a saját tapasztalataimat megosztom veled.
Én is ismerem az ilyen típusú "kollégákat".
1) Ha valamire szükségük van, rögtön a közeledbe teremnek - tudják, hogy jó tanuló vagy. Haverkodnak, dumálnak, kezet fognak veled. Kölcsönkérnek tőled pl. jegyzeteket, könyvet stb. 1-2 hétig még megismernek, aztán még a fejüket is elfordítják ha véletlenül összetalálkoztok az utcán. A legfontosabb: soha ne engedd, hogy kihasználjanak!
2) Nem sokat foglalkoznak a tanulmányaikkal. Persze. Többségük elkényeztetett mama kedvence. Fölösleges jelesre diplomázniuk, hiszen a gazdag anyuci, apuci a fenekük alá tolja majd a lakást, kocsit, családi vállalkozást, (ügyvédi, orvosi, mérnöki) praxist.
3) Megértem a helyzeted. Pár éve nekem is volt egy jó haverom. Ő is sokat panaszkodott. Egy idő után úgy éreztem, hogy lelki szemetesláda vagyok; az én problémáim meg nem igazán érdekelték...
Nem minden kolléga ilyen. Léteznek korrekt emberek is, akik nem használnak ki. Kitartóan kell keresni.
Biztos velük akarsz barátkozni???
Gondoltam én is erre, hogy csak kihasználnak, de néhányan közülük még erre is lusta. Valójában, csak azért akarok velük haverkodni, mert jól érzem magam a társaságukban...szeretnek hülyülni, viccelődni, bulizni. Én is ezeket szeretem kivéve, hogy még tanulni is mindezek mellett.
A jó tanulókat nem erőst szeretem, mert ők tényleg csak a tanulással vannak elfoglalva. Szóval ilyen extrém esetek a kollégáim...vagy tanulnak, vagy szórakoznak.
A panaszkodós kolléga tuti, hogy jó barát lenne, de sokszor már irritál, amikor a semmiből feljajdul, hogy Ő nem tud semmit meg, hogy milyen nehéz neki. Én optimista ember vagyok, habár nincs túl sok okom rá...még a végén én is elkapom a pesszimizmust.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!