Mi tehetnék? Pszichológus tudna segíteni nekem?

Minden osztály közösségben én voltam/vagyok a kirekesztett. Általános iskola kb. 5. osztály óta ez van. Minden szünetben egyedül ültem és bámultam magam elé a teremben vagy kint az udvaron. De volt példa, hogy ellógtam az utolsó órákról, mert nem akartam az osztállyal lenni. A szüleim ráfogták, hogy ez a kamaszkorral jár. Kihúztam valahogy, mert az gondoltam ha felkerülök középiskolába egy teljesen új környezetben már más lesz a helyzet. Nem lett. 9edik első néhány hetében kezdtek kialakulni a "klikkek". Én egyikbe sem tartoztam. Volt egy-két ember akivel néha beszélgettem, de a többi nem is vett rólam tudomást vagy pedig szivatott. Pedig próbáltam nyitni feléjük, de csak akkor kellettem nekik, ha házit akartak másolni rólam. Csendes vagyok, nem szeretem a balhékat, viszonylag jól tanulok. Nekik ez is probléma volt. Ha jól tanultam -angolhoz nagyon jó érzékem van- stréber voltam, ha nem, akkor sík hülye. 10edikben kezdtem ellógni. Csak néhány hetet. 11edikben már gyűlöltem be menni közéjük. Szüleim meg ugyanazt mondogatták: tudjuk, hogy rossz, de meg kell csinálni. Év végén megbuktam. Új osztályba kerültem. Ott sem érdekeltem őket túlzottan, nekik csak egy új osztálytárs voltam. Volt ott egy lány, akivel egész jóban voltam, ő is ugyanígy kirekesztett, mint én. De ő is kezdett elfordulni tőlem. Újfent nem jártam be. Most 12. félév közeledtével úgy érzem, elég volt! Egyszerűen nem bírom tovább ott. Már sehová sem vennének át, és ha mégis ugyanez lenne ott is. Megfordult a fejemben, hogy feladom és elmegyek dolgozni, lenne is hely ahová mehetnék. Szüleim megint csak ugyanazt mondogatják: Érettségi nélkül utcaseprő leszel. Meg kell csinálni, akármilyen rossz. Már azon vagyok, hogy felkeresek egy pszichológust, hátha tud valamit javasolni. Félreértés ne essék, nem hibáztatom a szüleimet, mert mindent megadtak eddig amit tudtak és rendesen felneveltek.

19/L