Létezik fájdalommentes halál?
Jó régi a kérdés, remélem jól vagy.
Te egy sportoló vagy, igaz?
Oké, akkor leírom, hogy miért ne haljál meg:
Nem követem a sporthíreket, és csak nagy ritkán nézek meg egy versenyt, vagy egy meccset, ezért a sportolók neve általában nem mond nekem semmit. Egyszer mégis a kezembe került egy rövid cikk, és nagyon felhúztam magam rajta, ezért jól megjegyeztem a nevet, akiről szólt.
Egy úszónőről írtak, és a kedves újságíró igen lekezelően beszélt arról, hogy a hölgynek már vissza kéne vonulnia. Nagyon felháborítónak tartom, hogyha valaki egy nálánál valószínűleg sokkal nehezebb munkát végző embernek mondja meg, hogy mit csináljon.
Nos ez a hölgy évekkel később, 2012-ben olimpiai bajnok lett.
Ez tény pedig a mai napig motivál engem.
Ő, a sikerével segített nekem.
56-os válaszoló (2017. jan. 6. 00:01)
Igaz, hogy már 2020 van, de végre valaki, aki ugyanúgy gondolkodik, mint én... 100% egyetértek!!! Bár nem tudom azóta mit gondolsz erről, de én most jelen pillanatban egyetértek...
Ez gondolom már nem aktuális kérdés, mert a kérdező már vagy megtette amit akart vagy tényleg kicsit jobbra fordult az élete, és lemondott róla. Vagy a másik lehetőség hogy nem volt elég bátorsága hozzá az élete maradt ugyanúgy ahogy eddig reménytelen, és csak tengeti tovább ahogy eddig is tette.
Engem is érdekelne egy ilyen módszer, de véleményem szerint nem létezik. Max csak valamiféle injekció formájában. Bár azt hallottam valahol hogy a halálra ítéltek injekciós kezelése sem valami kellemes. Nekem ez a gondolat kb. már 6 éve fent áll. Sajnos az én helyzetem az hogy egy magányos, normális barátok nélküli srác vagyok. Tipikus az az ember aki ha 1 évig nem nézne fel a messengerre nem érné nagy meglepetés, mert a kutya nem érdeklődne felőle. Pedig nem kevés "ismerősöm" van. Nem tudom hogy mit rontok el vagy hogy a mai világban hogyan kellene ismerkednem a lányokkal, de eddig semmi pozitív eredményre nem jutottam. Voltam már "randin" ahol szerintem elég normálisan alakult beszélgettünk elvoltunk majd a randi után még tárgyaltunk pár napig online aztán abba maradt. Utólag visszagondolva inkább egy baráti csevej volt ez mint randi. A lányokkal való ismerkedésem egyenlő a nullával pedig én szerintem nem vagyok ronda, de az a kockahas típus sem. Volt egy netes "kapcsolatom" is ami utólag visszagondolva inkább lelkitámasz, és unaloműzőként voltam eszköz mint társ. Az viccesen is alakult, mert mikorra már odakerültem volna a személyes találkozóhoz a csajszi már nem akart kapcsolatba belevágni előtte a találka előtt pedig szeretett volna. :D
Nekem a lányoknál nem is volt, és nem is lesz sikerem. Pedig én is szerettem volna családot, boldog párkapcsolatot ahogy a korombeli ismerőseimnek ez összejött. Sajnos ebbe már beletörődtem. A másik problémám pedig az hogy szintén a korombeli ismerőseimnek már vagy lakásuk, házuk van vagy pedig külön élnek albérletben a szülöktől távol. Jelenleg ugye dolgozom, de a mostani anyagi helyzetemben amit most nem részleteznék nem tudnék fenntartani mondjuk egy albérletet csak kb. 8 év múlva, és még plusz 8 évig nem szeretnék még a szülőkkel élni. Ígyis legtöbbször úgy kezelnek mintha még 13-14 éves gyerek lennék. :D Közben meg már 20+ felnőtt férfi vagyok jogosítvánnyal, munkahellyel ahol már egy jó ideje melózom. A legbosszantóbb az hogy ezáltal a rokonság javarésze is beállt a sorba, és ők is úgy kezelnek mint egy kisgyereket. Számomra az mentené még ezt a gondolatot ha lenne egy stabil párkapcsolatom, egy külön életem amiben tudnék tevékenykedni, eredményes lenni. De így céltalan az élet. 6 éve foglalkozom már a témával, és eddig minden évben azt mondogattam magamnak majd jövőre jobb lesz majd jövőre, de sajnos ugyan ott tartok még mindig mint amikor az első gondolat felmerült erről. Nem lett jobb, és nem is lesz. Ismerős körben több ember volt már öngyilkos különböző módokon. Ami biztos, és amivel én zárnám ezt a témát az az hogy nincs fájdalommentes! Az én tervem amit már régóta kigondoltam, és jelenlegi helyzetem szerint 70% az esélye hogy hamarosan valóban eljön az ideje. A kötél általi fulladásos. Ez nem gyors halál, de ha már az eddigi életem kínlódásait, csalódottságait, kudarcait átvészeltem akkor azt a 10-15 percet kibírom lógva.
Bár talán még idén vagy jövőre a sors segít nekem abban, hogy elfeledtesse velem ezt a gondolatot örökre. :-) (Ha nem akkor viszont az én türelmem is véges ilyen téren)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!