Ez normális? Varázsvilágban akarok élni (pl: egy könyvben), és amikor a valóságos világra gondolok szomorú leszek, hogy az nem is létezik.

Nem tudom mennyire normális.

De mivel a legújabb dalok amiket hallgatok a 90'es évekből valók, nem hallgatok egyáltalán rédiót és szökőévben egyszer nézek tévét, akkor is rosszul leszek...

Nem vagy egyedül :)

Amerre halad a világ, aki nem akar zombi lenni, jobb ha kis üvegbúrába burkolózik...

Normális.

Nekem pl. az Avatar világa jött be így, de nagyon.

(Aztán persze végiggondoltam, hogy nem lennék Na'viként sem senki, talán még a vadásszá "szentelésig" sem jutnék el.)

(Persze lehet, hogy nem normális, mert én sokak szerint nem vagyok az.)

Amíg olvasom a könyvet addig én is abba a világba képzelem magam,mert az agyam ott van..De ha letettem a könyvet ,és nem olvasom tovább akkor a saját világomban élek amit szintén szeretek..

Vigyáz,hogy ez normális keretek között legyen,mert ha egy idő után nem tudsz különbséget tenni a való világ és a képzeleted között akkor könnyen a "bolondok" táborába kerülsz.

Ezért olvasok ilyen jellegű könyveket!

Kicsit kiragad a mindennapok egyhanguságából, de vigyázni kell azzal, hogy ne vigyük túlzásba, mert tény, hogy ezek az elképzelt világok sokkal szebbek, jobbak, mint amit élünk, de mégis csak ez a szürkeség, amiben helyt kell állni.

Sajnos!

Sokféle könyvet olvastam, és megannyinak úgy megragadott a világa, hogy egyhuzamban kétszer olvastam el a könyvet, hogy újra élhessem.

És nem szégyenlem: volt, miután letettem egy könyvet, hogy majdnem elsírtam magam a gondolatra, hogy ismét jönnek a szörnyű, unalmas, szürke hétköznapok, és én egyedül vagyok ezzel a gondolattal, a nyomorúságos világban, a buta emberek között.

Engem leginkább az elvadult világok, fel nem fedezett helyek fognak meg. És szörnyű az a gondolat, hogy a mai világban mindent tudnak rólunk, mindent látnak. Nincs fedett rész a térképen. Minden kristály tiszta.

Na ragadj bele nagyon a képzelet világába, mert úgy jársz mint én, kezdek beleőrülni a világba, egyre kevésbé bírom elviselni a szürkeséget. Nem olyan jó dolog ilyen gondolattal járni-kelni.

Inkább tedd le pár hétre a könyveket, szerezz nagyon közeli barátokat, szervezz programokat, Kapcsolódj ki, és gondolj arra, hogy nincs másik világ. Én mindig szomorú lettem ettől, de hála a barátaimnak és a sok nevetésnek, megmentettek a mély depressziótól :)

Én már menthetetlen vagyok. Inkább tényleg hanyagold egy kicsit az olvasást, és töltsd olyan dolgokkal az időd, amik szorosan a földhöz kapcsolnak. Ne keress minden mögött megbúvó titokzatos dolgokat, hanem inkább próbálj meg élni.