Úgy érzem elvesztegetem az életem. Mit csináljak?

Amit leírsz, az úgynevezett fiatal felnőttkori krízis tipikus esete. Nyugi, elmúlik. Mindenkinek vannak ilyen gondolatai, és sajnos a mai ideálok egyre több emberre gyakorolnak nyomást. Sajnos abban a világban, ahol tizen- és huszonéves embereket mutogatnak "sztárokként", és még a csapból is ők folynak, nem nehéz elhinni, hogy az az etalon, hogy húszéves korodra már karriered legyen, lakásod, autód, komoly kapcsolatod... Sajnos az élet nem ilyen egyszerű.

Nyugodj meg, te is meg fogod majd alkotni a "nagy műveidet", csak ennek úgy tűnik, még nem jött el az ideje. Időd van, mint a tenger, de ezt csak akkor érted meg, ha nem hagyod magad befolyásolni egy olyan világ által, ahol harminc felett már lemondtak rólad, mert "öregnek" számítasz.

Addig pedig próbálj meg a képességeidhez mérten jól teljesíteni: nagyon sok ember nem mondhatja el magáról, hogy diplomája van, úgyhogy becsüld meg magad! :) Próbáld meg élményekkel megtölteni a napjaidat, hogy amikor este lefekszel, elmondhasd, hogy megérte végigcsinálni ezt a napot. Hidd el, minden rendben lesz! :)

szia!

Tökéletesen igaza van az előttem írónak!

Most abban a helyzetben vagy, amikor még nincs mire "visszagondolni", nincs mit a "mérlegre" tenni.Jópár év múlva mégiscsak jó lesz, hogy jártál felsőoktatásra , lett diplomád, voltak jó kis bulik... szóval ezekre jó lesz "visszagondolni" , még az apróságokra is.

Most próbálj ne ilyeneken agyalni, csak "élvezd" hogy vagy , hogy ez itt az élet. Ha hiányzik valami, azt pedig próbáld megfogalmazni magadban. Én lány vagyok. Bennem is kavarogtak kérdések, és legbelül egy megbízható, komoly Társra vágytam. Biztos még sok mindenre pl. stabilitás, nyugodt körülmények ; de ezt így egyben találtam meg.

Az időd örökké tart ne aggódj.

Csak tedd a dolgod, olyan ember úgy sincs aki mindig boldog és elégedett.

A hiányérzet csak egy érzés ,jön és megy mint a többi.

Ne az érzéseidre halgass hanem a szívedre.