Valaki közületek, akinek sikerült a "vajon mit gondol rólam a másik" gondolkodást "nagyívben leszarom"-má formálni?

ugyan ez a bajom mint neked kérdező és szintén 18/f

utolsó vok és még annyit szeretnék tudni, hogy azt ti hogy kezeltétek ha volt olyan nektek is, hogy ez a lesz@rok mindenkit dolog menne, de 1-2 bunkó beszól neked az utcán akit megverni nem tudsz, akkor hogy kezelitek?/kezelnétek?

Egyszerűen éreztetem vele, hogy rohadtul nem érdekel a mondandója, és szolidan elküldöm a francba :)

rólam azt mondják, hogy a leszarás mintaszobra vagyok. engem kiközösítettek középiskolában (bentlakásos egyházi fiúgimnázium egy b*szott faluban) az öltözetem miatt. Gondolom az a titok hogy ha sokat kapsz, akkor egy idő után kifejleszted a védekezési technikákat. Egyrészt felvértezed magad a megfelelő szöveggel (nálam ez egy kihívó, anarchikus, szúrós, sértő retorika, ami arra irányul, hogy "tulajdonképpen te kinek képzeled magadat a világban, hogy egyáltalán ki mered nyitni a pofádat", vagy hogy "felháborítónak tartom, hogy a terhelő viselkedésedet ráerőszakolod másra") másrészt megtanulsz a legkisebb energiabefektetéssel túljutni a helyzeten. Én lereagálom a feszkót a dumámmal, és abban a pillanatban törlés. Foglalkozom a saját terveimmel. Mellesleg ha győztesen kerülsz ki egy helyzetből, akkor könnyebb túllépni rajta. Az orvos egyébként egy más eset. Az emberek valamiért az intim problémáik teregetése kapcsán tisztátalannak érzik magukat, és igaziból ezt projektálják az orvosra. Az orvos azt gondolja, hogy "Úr Isten! Ezért a pénzért itt ülök és egy ilyen szerencsétlennek a nyökögését kell hallgatnom. Ennyi pénzért?? Legszívesebben húznék haza a francba." Vagyis nem rólad gondolkozik, hanem magáról. Téged két perccel a kilépésed után törölni fog. Maximum a statisztika részeként maradsz meg. "A betegek mennyire nem tudják elmondani, hogy mi a bajuk". Mellesleg az is segíteni fog, ha rájössz, hogy egy csomó előítéletet úgysem tudsz kikerülni, mert nem rajtad múlik. Egy frusztrált orvosnak például te csak egy "Jézus, mikor fogynak már el a betegek" leszel. Akkor meg minek töltsed ott az idődet azzal hogy tulajdonképpen önmagadról merengsz. Hogy mit szégyellsz meg mit nem.

Lehet, hoyg kicsit késő, de van egy határ. Ha átesik valaki a ló túloldalára az sem jó. Pl. Én annyira elnyomtammagamban mindent, hogy nem érzem a meg a súlyát, nincsenek nagyon érzéseim, és ez lehet hogy furcsán hangzik. (Mielőtt bárki mondaná nem vagyok psziopata, nem csak magamra gondolok) Szóval vigyázz arra is, hogy nehogy belefásulj ebbe ... Nem mellesleg ezt inkáb fiatalabbaknak mondom úgy 12 éves korosztálynak.