Valaki közületek, akinek sikerült a "vajon mit gondol rólam a másik" gondolkodást "nagyívben leszarom"-má formálni?

Kicsit talán más volt a helyzetem, de hasonló. Én a középiskolában szépen a kis kiközösített lettem, és elég szépen rám nyomta ez a bélyegét. Az osztályba már nem mertem bemenni, és volt, hogy vettem egy pulcsit, és szinte féltem felvenni, hogy majd megszólnak a többiek, meg vettem egy pentagramos nyakláncot is, azt nem is mertem suliban hordani előttük... Aztán tömegiszonyos is lettem. :S Volt, hogy a rendelőben minden öreg rám nézett, ahogy mentem ki, és barátom kezét fogtam, de a körmömet is belevágtam, meg a buszon is egyszer a barátom mögé bújva elbőgtem magam. Meg hasonlók, de most nem részletezem.

Szóval erre jött az, hogy pókerarc, és leszarom, és nem érdekel más. Erre rágyúrtam egy kis mindenki bekaphatja, mindenki dögöljön meg, milyen hülyék az emberek, stb felfogás. De a legnagyobb segítség a fősulin volt, amikor tényleg nem kötött belém senki. Kicsit kipihentem magam lelkileg. 1évet jártam oda, most eljöttem szakmázni, de egyszerűen jól érzem magam. Nem érdekel senki véleménye. :)

A legjobb módszer, ha előjön az aznapi "ez ciki volt, az ciki volt", hogy leültem, és elővettem a kedvenc könyvem, olvastam, vagy játszottam a gépen, meg ilyenek, és nem gondoltam rá. Vagy épp írtam, és azon gondolkoztam. (saját történet) Ha megint előjött, akkor szinte a gondolatnak mondtam, hogy fogd már be, nem érdekel. Nem érdekel mit mondtam éppen akkor, és mit kellett volna inkább, az már a múlt! A buszon kifelé néztem, nem az emberekre, tömegben meg másra gondolok mindig. Öltözködésben keresek egy még rosszabbat, mint én, és azt gondolom, hogy ha őt nem zavarja, engem mért zavarjon? Egyébként is senkinek semmi köze nincs ehhez.

Az orvosnál meg hogy járnak hozzá hülyébb problémával is, mint az enyém.

Szóval tényleg nem szabad rajta stresszelni. Nem tudok konkrét tanácsokat mondani, de remélem segített egy kicsit. :)

20L

Nálam is aktuális a dolog, mert én is mindig, amit cikinek érzek azon elkezdek erőteljesen elmélkedni és legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, hogy mekkora egy roncs vagyok. Önbizalomhiányomnak is köszönhető ez. Jó lenne tényleg olyan emberré alakulni, akit nem érdekel másoknak a véleménye.

21/F

2. vagyok.

Kérdező egy az egyben ilyen vagyok, legalábbis a leírtad alapján. Utcán, ha kívülről nézném magam, akkor teljesen nagyképűnek tűnök, aki lenézi a másikat, addig előnybe vagyok, míg a külsőt nézzük, de mikor meg kell szólalnom, akkor az a magabiztosság, ami esetlegesen sugárzott rólam, teljesen a ködbe vész, mert zavarban vagyok amikor beszélek, mert utálok beszélni és nem is merek társaságban... hát még lányok előtt.

1. vagyok megint. :) Amúgy még van egy tippem. Van egy bizonyos meggyőződésem, miszerint mindenkinek van gyengéje. Mindenkiben van hiba, mert senki sem tökéletes. Ha találkozok valakivel, aki hú de keménynek érzi magát, és netalán én lennék a célponja, akkor megkérdezem magamtól, hogy én miben vagyok jobb? És felhasználom.

(A középiskolában a legnagyobb szájú gyereket, aki sosem hagyott békén 12. félévekor félrehívtam, és megmondtam neki a magamét 4szemközt. Utána békénhagyott. :) Ez a 'megvédem magam' nála nem működött, ha a haverjai előtt tettem, ezért hívtam félre, hogy lássa, hogy komolyan gondolom...)

Ja, és még működik a lenéző stílus is. Ha én jobban lenézem őt, mint ő engem, akkor nincs gondom. Itthon meg csak nevetek rajta, hogy "még ő nézett engem hülyének? és ő milyen volt??? :)"

Elsőnek:

Nekem még általánosban volt egy gyerek, mivel új közösségbe kerültem a nevem miatt állandóan szekált... eleinte nem érdekelt, de mikor mindennap ezt csinálta, akkor én elkaptam a nyakát és mondtam neki, hogy most már le lehet állni különben gondok lesznek:D

Nem vagyok agresszor, de ha felidegesítenek, akkor nekimegyek bárkinek, én akkor így oldottam meg a problémát és nem pedig szóban:D

Meg kell tanulnod magadon is nevetni. Ennyi az egész. Ciki helyzetben vagy ? És ? Röhögj magadon. Nem te lesz az első, akinek nyevlbotlása lesz felelés közben, ha felbuksz az utcán, már 1000-ren megcsinálták előtted. Az embereket max. 10 másodpercig érdekli, hogy mit csinált a másik, aztán el is felejtenek.

Én példának okáért, szaladtam a buszhoz. Éppen aluljáróból jöttem fel, tudod, lépcső, meg minden egyéb, és elbuktam. Röhögtek rajtam az emberek, én is velük magamon. Kinek lesz rossz, ha úgy mész el onnan, hogy " ú, de gáz, mekkora balkuki vagyok" ? Hát nem nekik.

Saját magad érdeke.

Más: Az többi ember is ugyanolyan. Mindenkinek van elszólása, beszólása, mindneki bakizik, mindenki pirult már el stb. Ilyen az élet. Olyan nem lesz, hogy mindenkinek meg fogsz felelni. Mindig lesz olyan, aki nem fog kedvelni, akinek nem tetszik a hajad, a pólód, a gatyád, a kutyafüléd. És tudod, mi ? Kit érdekel ? neked tetszik, és az a lényeg. Nem ?