Normális ez a sok ELgondolkozás, álmodozás-szerűség?

Nagyon sokat gondolkozom el, olyankor képzeletbeli barátokkal beszélgetek (igazából nem tipikus képzeletbeli barátok, nincs nevük, kinézetük, csak olyan általam elképzelt emberek, amilyenekkel szívesen találkoznék, mert nagyon hasonlóak hozzám). Tehát a gondolataim fordítottját, cáfolatát ővelük mondatom ki, vagy ők értenek egyet velem..

Máskor elképzelek egy szituációt, amiben egyik (élő, létező) barátnőmnek mesélek el valamit.

Harmadik eset, amikor egy-egy esemény, eset történt, de nem volt vicces. És hatvanszor végiggondolom, hogyan lehetett volna vicces. Vagy elmegyünk vmi mellett, ami érdekel (pl. üzem - ez komoly), de nem történik semmi. Konkrét ilyen esethez már vagy száz kisjelenetem van, egy-egy társasággal játszódnak.

Csak a legritkább esetben van szó nálam igazi belső monológról, amikor nem "beszélgetek" senkivel és nem "beszélgetnek" senkik az agyamban...

Ezek nem alkalmasak arra, hogy leírjam őket, és nem is vagyok képes leírni - próbáltam már.

Nem emberekről szólnak az elgondolkozásaim, hanem az érdeklődési köreimről, ami a környezetvédelem, egészség, egészségvédelem, valamennyire a városrendezés, stb.

Nagyon-nagyon szeretek elgondolkozni, pl. azért szeretek egyedül utazni vagy pl. sétálni, mert közben jár az agyam.

Jártam pszichológushoz, már nem emlékszem, mennyire pontosan meséltem el neki a dolgokat. Lehet, hogy nem eléggé, mert sok dolgomat, furcsaságomat csak azóta sikerült megfogalmaznom.

De amennyit tudott rólam, arra azt mondta, hogy nem feltétlen beteges...

Szerintetek?

19/L