A túlontúl sok elgondolkozás betegségre utal?

Igen, azért jó, ha van egy erős hobbid, megszállottságod.

Az is beteges, de néha jó.

Nem kell könyv egy tízperces metróútra, nehezen unatkozol és hasznosan töltheted az idődet a számítógép előtt.

S mikor gondolkozol, nem a problémáidon gondolkozol.

Mióta több ilyen "megszállottságom" van, de egyik se tombol, nagyon sokat gondolkozom a hibáimon (persze a róluk való gondolkozás nem segít rajtuk, és amúgy is, zömük csak kicsit és nehezen javítható), és emiatt vagyok szomorú.

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 22:54

Jó, de máshonnan is meg lehet ezt közelíteni.

Ha ikertestvér szintű barátokat képzelünk el, akkor vágyunk valakire, akivel egy húron pendülünk. Legalábbis ez rám igaz.

Most mi a jobb, szomorkodni, hogy nincs ilyen ember vagy egyelőre nincs és talán nem is lesz, vagy csak néha szomorkodni, és legalább a képzeletvilágunkban találkozni vele? Én tudatosan is az utóbbit szeretném választani...

És az, hogy valamilyen szinten nem létező világba kalandozunk? Egy csomó beszélgetést szeretnénk átélni vagy csomó kalandot, én 99%-át az érdeklődési köreimmel kapcsolatban. Ezeket a kalandokat sose élném át a valóságban, de jól esik legalább képzeletben átélni.

Szóval én ezeket pont jó dolognak tartom az elgondolkozásban.

Mást tartok benne betegesnek és más miatt írtam ki ezt a kérdést.