Döbbentetek már arra, hogy teljesen másak vagytok, mint ahogyan kiskorotokban szerettétek volna, hogy legyetek, ha nagyok lesztek?
Én egyszerűen magam alatt vagyok.
Mindig is sportos alkatnak képzeltem el magam, jóképűnek, humorosnak...társasági embernek (partyface-nek). Sőt kicsit izmosnak is, hogy majd nem hagyom, hogy csak úgy lehülyézzenek. Persze gyerek ész (minden leegyszerűsítve), de szívük mélyén még most is sokan gondolkodnak ilyesmiken.
Ma bunyóztunk a tesómmal (kicsit összekaptunk), persze én maradtam alól és rádöbbentem, hogy ha kiskoromban megláttam volna a mostani énem, megijedtem volna. Állandóan sportolok mégis kicsi maradtam (már elegem van amikor kicsi xy-nak szólítanak). Amúgy 170cm vagyok de kisebb termetű az átlagnál. Vannak nálamnál jóval fiatalabbak, akik nagyobbak, mint én. Nincs sok barátom, mivel mindenki fut a menők után...persze én nem vagyok az. A társaságban engem sokszor észre sem vesznek. Nem egyezünk valami jól a tesómmal, mégis vele kell lakjak, mert más városban járok egyetemre és anyumnak nincs pénze, hogy eltartson, így a tesóm hátán kell, hogy éljek.
Legszívesebben fognám az összegyűjtött pénzem és elmennék innen messze, új életet kezdeni. Itt hagynék mindenkit és mindent szó nélkül...csak édesanyám az aki visszatart. Ő egy nagyon jó asszony (mégis mindig megbántom)...meghasadna a szíve ha tudná, hogy ma is összekaptunk a tesómmal.
21/f
válasza:én sem lecsúszott munkanélkülinek képzeltem el magam, aki 30 évesen a szüleinél lakik, és az egyetlen dolog amit várhat a reggeli kávé után az, hogy majd jól lefekszik aludni.
ez van. ember tervez. :)
válasza:Amikor kicsi voltam divattervező akartam lenni! Hétköznapi viseletem az oviba, később a kis iskolába: fehér szandál, zöld harisnya, fekete kisruha, piros hajpánt. Szörnyű volt, de lehetetlen volt a stílusomat levakarni rólam. Teltek az évek, minden feledésbe merült, a szörnyű ruhatáram is :D!!
Most divattervezőnek tanulok, vannak saját tervezésű, kivitelezésű ízléses, divatos ruháim. Még is ki nem állhatom az egészet!
Minden nap úgy megyek el, hogy bár fel se keltem volna..
Hánynom kell önmagamtól, az életemtől, a múltamtól és a jövőmtől.
Radikális változtatások!!
A te édesanyád is biztosan megértené, ha egy jobb élet érdekében elmennél jó messzire, megépíteni a jövődet!! Szerintem ennél többet és jobbat nem is kívánhatna neked!!
Fogd a pénzed és menny!!!!!!!!!
Mitől jó az, hogy 21 évesen besavanyodottan élsz egy olyan helyen, ahol utálsz??
Lehet, hogy az adott pillanatban nehéz és fájdalmas. De a későbbiekben az az egy támasztékod marad!! Ráadásul, ha egyszer neked kell eltartanod édesanyád, akkor azt biztos alapokon kéne.. Ezt pedig besavanyodottan, depressziósan a testvéred lakásában nem biztos, hogy menne!!
válasza:És mi lesz ha elfogy a pénzed? Szépen haza mész és újra elkezdesz gyűjteni!!! Azért az az otthonod, hogy mindig is vissza térhess oda!!
A bátyám már 3x költözött el, volt hogy évekre, volt hogy csak hónapokra. Minden egyes alkalommal a bútorait szétszedtük, újra összeraktuk, rengeteg "áldozatnak" kinéző dolgot csináltunk miatta, pedig nem volt az. Ez a természetes!!!!!!
Amikor először elköltözött azt hittem egy világ omlik össze, nagyon megijedtem, hogy vajon mi lesz vele, hogy fogja túlélni és én hogy fogom túlélni.. Pedig éjjel nappal csak veszekedtünk. 2 nap után fel se tűnt, hogy valami változás történt. Volt, hogy hónapokig nem láttam, még csak nem is beszéltem vele, mégsem haltam bele.
Egyébként ő 2 évvel idősebb nálad.
Mikor akarsz elkezdeni saját lábakra állni?? 30 évesen, amikor nagyon átlagba véve akkor a normál embernek háza, lakása van felesége és gyereke(i)???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!