Miért vagyok ilyen? Szerethetek még valaha mást is ennyire?

Az egész ott kezdődik, hogy nagyon boldog gyerekkorom volt. Anyuék nagyon szeretnek, én is szeretem őket, viszont nem nagyon tudom kimutatni nekik. Elég nehéz anyagi körülmények közé kerültünk, látom hogy mindent megtesznek értünk, és félek hogy ebbe mennek tönkre. A tesómmal sokszor követelőzünk, nem tudjuk elfogadni hogy most nincs annyi pénz. Látom, hogy ez nekik nagyon fáj. És most az életem romokban hever, mert a barátom elhagyott, pedig én nagyon szerettem, ráadásul egy másik lányért. Ő volt az első barátom. Rossz érzés, hogy akiért te bármit megtettél, Őt nem érdekled. Nem tudom hogy az életbe leszek e még ennyire szerelmes….. Mindenről Ő jut az eszembe, egy helyről, zenéről, folyamatosan az emlékeken kattogok hogy mennyire jó volt vele. Megőrülök és legfőképpen a hiánya miatt. Ezt is anyuékon vezetem le.