Szerethetek még valaha? Nem vagyok rá képes?

Nagyon sajnálom, ami veled történt. Isten nem gyűlöl téged, de megértem, ha most haragszol rá, mert most még nem érted mi miért történik. Ne mondd azt hogy a lelked a sátáné. Legyél inkább ateista, de hagyd a sátánt a fenébe.

Fiatal vagy még. A bánatod óriási, de el fog múlni. Hidd el, egy év múlva már nem lesz olyan rossz, valamivel később ismét tudsz majd szeretni. Akármi is legyen, én imádkozom érted.

"Átkozd meg az Istent, és halj meg!

Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival."

"Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!"

"Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna?"

A Bhagavad-gítából:

Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem szabadna bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem a halott, sem az élő felett.

(12)Nem volt olyan idő, amikor én nem léteztem, s öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is. A jövőben nem fog megszűnni életünk – létünk végtelen.

(13)Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énjét megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.

(14)Ó, Kuntí fia, a boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése, valamint kellő időben való eltűnése olyan, mint a tél és a nyár váltakozása. Ó, Bharata sarjadéka, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek el kell tűrnie őket anélkül, hogy zavarnák őt. (15)Ó, emberek legjobbja, Ardzsuna, akit a boldogság és a boldogtalanság nem zavar, sőt rendíthetetlen mindkettőben, az biztosan megérett a felszabadulásra.

(16)Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem-létezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos tanulmányozásával jöttek rá.

(17)Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan – ezért a lelket senki sem képes megsemmisíteni!

1. Isten nem gyűlöl téged, akármit tettél/teszel is. Szeret, és a fájdalmadat ő hordozza.

2. Szerethetsz még, hiszen te is szeretett (Isten által szeretett) lény vagy.

+1: Ha szeretnéd, írj privát üzenetet. Ígérem, hogy nem foglak kioktatni, hanem veled gondolkodom, imádkozom Isten előtt, és bármi, amit írsz köztünk marad.

Szeretettel, megértéssel, együttérzéssel:

egy református lelkipásztor

Istennek biztosan van terve veled ,nem mindenki ugyanazon időben "megy el ".A kereszt amelyet hordanunk kell a megpróbáltatásaink ideje.Nem feladni hanem bízni kell.Várd meg hogy atyád mit szeretne veled tenni.Légy türelemmel.

Jób is beteg volt ,de többszörös jutalmat kapott amiért kitartott Istennél.

Kedves Kérdező!

Én egy 29 éves lány vagyok.

Nagyon sajnálom a barátnődet, mert nyilván ő is olyan fiatal lehetett, mint amilyen te vagy most.

A bánatod valóban óriási lehet, de azzal csak rontasz a helyzeten, ha teljesen elfordulsz Istentől. Csak rajtad múlik, hogy ne legyél lelkileg nyomorék egy életre.

Ennek érdekében azonban tenni is kell.

1. Foglald el magad valamivel, sportolj, beszélgess a haverjaiddal, osztálytársaiddal, koncentrálj a tanulásra, stb.

2. Beszélgess sokat a szüleiddel, testvéreiddel a fájdalmadról: hidd el, egy szerető család nagyon sokat tud ilyenkor segíteni.

3. Ha ez mind nem elég, keress fel egy pszichológust.

Nyilván az iskolában, ahova jársz, van iskolavédőnő, esetleg az osztályfőnöktől is lehet segíteni, hogy hova fordulhatsz: ők tudnának pszichológust/pszichiátert ajánlani arra az esetre, ha nem tudnál egyedül rendbejönni lelkileg.

Béky László természetgyógyász mondta egyszer egy rádióműsorban, hogy a halottakat el kell engedni. Ha gondolod, előkeresem a központ címét, ahol ő dolgozik, sok orvos ismerőse van, meg pszichológusokat is ismer.

Egy lelkészt/papot (attól függ, milyen vallású vagy) sem ártana felkeresned.

Előtted áll még az egész élet, lehetsz még nagyon boldog, sikeres ember, akinek lehet családja/gyerekei, és aki még nagyon sokat tehet ezért a bolygóért, de ehhez az kell, hogy akarj meggyógyulni.

Ez nem jelenti azt, hogy töröld ki az emlékezetedgből azt a másik, nagyon szeretett lányt: a születésnapján/halottak napján, vagy a halála évfordulóján menj ki a sírjához, vigyél neki egy csokor virágot, de ennyi, és éld a saját életedet. Fogsz találni egy másik rendes lányt, aki szeretni fog téged, és aki elfogadja majd, hogy volt neked az a másik lány, és lehet, hogy még a temetőbe is elkísér, ha virágot viszel a lány sírjára évente párszor. Ezenkívül az sem baj, ha imádkozol érte: nyilván ő is lát téged odafentről, és valószínűleg ő sem szeretné, ha te egy boldogtalan, megkeseredett emberként élnéd le az életemet.

Nekem van egy gyerekkori jóbarátom, akinek van egy nagyon jó barátja. Ez a srác elveszítette a menyasszonyát: a hölgy betegségben halt meg, és arra kérte halála előtt vőlegényét, hogy egy évig gyászolja őt, de utána akarjon boldog lenni, keressen magának másik társat.

A volt barátnőd is nyilván annak örülne, ha te megtalálnád a boldogságot egy másik lány oldalán.

Üdv: 29/L

Szia!

Sajnálom ami veled történt, de nem Istent kell hibáztatnod érte. Lépj a következő linkre, ahol sok kérdésedre választ találhatsz: [link] De ne csak ezt a linket vizsgáld meg, hanem az egész oldalt, mert segítségedre lehet megküzdeni a fájdalmaiddal. Bármikor irhatsz nekem.