Van remény, hogy valaha egy pár leszünk, vagy el kéne felejtenem?

4 éve, az egyetemre kerülésemkor ismertem meg a fiút, az első két évben ő volt a "pótbátyám", "pótapám", ha valami bajom volt, ő segített, neki sírtam el a szerelmi bánataimat is, néha összevesztünk, de mindig csak pár napig tartott a harag.

A 3. évben aztán elkezdtem máshogy nézni rá, épp egy nehéz időszakomat éltem (nem szerelmi gondok, inkább suli, stb), és egy idő után már csak őt éreztem magamhoz közel, úgy éreztem, csak rá számíthatok, és szépen lassan rájöttem, hogy már nem csak barátként nézek rá, hanem beleszerettem. Egy-két hónapig magamban tartottam a dolgot, de aztán a szülinapomat együtt ünnepeltük, és egy kicsit többet ittam a kelleténél, így amikor hazakísért, kitört belőlem a dolog, tulajdonképpen nem is kellett kimondanom, csak bőgtem, de ő értette, hogy mi a helyzet, viszont elutasított. Ő se mondta ki, de egyértelmű volt, hogy nem akar tőlem semmit. Ezután hetekig kerültük egymást, de idővel úgy éreztem, hogy a barátságunk fontosabb, azóta nagyjából olyan a kapcsolatunk, mint régen, sok közös program, beszélgetések, én viszont még mindig szeretem. Most éppen van egy barátnője, de nem túl komoly a dolog, és azt is tudom, hogy nem szerelmes, csak úgy elvannak. Én nem értem, hogy miért nem kellek neki, mások is mondták - olyanok is, akiknek fogalmuk sincs az én érzéseimről -, hogy mennyire összeillünk, látszik, hogy mennyire szeretjük egymást. Rengeteget beszélünk egymással, értjük egymás humorát, a legtöbb dologban hasonlóan gondolkozunk, nagyon jól érezzük magunkat együtt. Néha vannak olyan pillantásai, vagy mondatai, amik reményt ébresztenek bennem, sokszor ölelget, de máskor teljesen reménytelennek látom a helyzetet. Nyáron együtt fesztiváloztunk, egy csomószor volt olyan, hogy egy programra engem hívott, a barátnőjét meg otthagyta a többiekkel, de volt, hogy teljesen elutasítóan viselkedett velem.

Az is biztos, hogy nem a külsőmmel van a baj, láttam az eddigi csajait, volt, aki szebb volt nálam, de nem sokkal, a mostaninál pedig én vagyok valamivel szebb, de nagyjából hasonlított hozzám mind külsőre (haj- és szemszín, magasság, alkat), és nem is olyannak ismerem a srácot, akinél a külső lenne a legfontosabb.

Tudom, hogy ennyi alapján nehéz belelátni a dologba, de kíváncsi vagyok mások véleményére. Az lehet a baj, hogy barátként "kezdtünk", ráadásul apáskodott felettem, így nem látja bennem a nőt? Vagy teljesen reménytelen a helyzet, és el kéne felejtenem? Ha ez a helyzet, akkor hogyan lehetnék túl rajta?