Hogy tudnék magamon ebbe az irányba változtatni?

Na. Akkor mindjárt itt az első probléma. Ez a "gólyatábor felejtős...", meg a kocsmázós haverok kizárása, nagy butaság. Ne találd már ki előre, hogy mitől fogod magad sz@rul érezni, úgy, hogy ki sem próbálod.

Attól, hogy leülsz egy társasággal egy kocsmában, neked még nem kell pocsolyarészegre innod magad, és nem muszáj a az asztal alatt fekvőkkel beszélgetned. De ha ennyire irritál a kocsma mint helyszín, szervezz egy kirándulást azoknak, akikkel msn-en jól el tudsz beszélgetni. Menjetek el biciklizni, egy kosárlabda pályára dobálni, vagy egy extrém parkba falat mászni…

Ha szereted az állatokat, és van is háziállatod, próbálj meg olyanokkal megismerkedni, akiket ez szintén érdekel.

A gólyatábort ne hagyd ki! Te leszel a legjobban meglepve azon, hogy milyen felszabadultan és jól fogod magad érezni. A fiam most kezdte az egyetemet. Volt gólyatáborban is. Neki nincsenek fenntartásai egy jó kocsmázós hétvégével kapcsolatban. A gólyatáborban 4 nap alatt 2 sört ivott. Baromi jól elvolt nélküle. Életében soha nem látott emberekkel beszélgetett hajnalig, ha volt kedve hajnalig diszkózni akkor elment, amikor álmos volt lefeküdt. De az egész történet épp arról szólt, hogy összejöttek egy egyetem leendő hallgatói, és igyekeztek megismerni egymást. Miért kéne ebből kimaradnod??

Voltak olyanok akiknél már a vonaton beállt a "filmszakadás", és voltak akik ásványvízzel érezték magukat nagyon jól. Mindenki azt tette, amihez kedve volt.

Neked is ezt kellene megpróbálnod. Ne magadat figyeld rémülten, hogy milyen kukán ülsz, és biztosan mindenki dögunalmasnak talál. Beszélgess arról, ami érdekel másokban. Az emberek mostanában alig beszélgetnek egymással, és nagyon hálásak azért, ha valaki minimális érdeklődést mutat irántuk.

Baromi hosszú lett már így is, de azért is leírom még egy volt gimis osztálytársam sztoriját. Szegény beteg volt, két bottal járt. Ha valaki, akkor ő aztán végképp kimaradt iskolai és osztálybulikból, se koncertre, se kocsmába nem járt, sport kizárva, tanulásra középmezőny. Akkoriban netnek híre hamva sem volt, szóval ő még msn-en sem tudott beszélgetni. Nem nagyon barátkozott senkivel, reggel jött, elvolt, aztán suli végén hazament.

Az egyik évben valami évfordulóra meghirdették, hogy mindenki megmutathatja a hobbiját, saját képeit, zenéjét, rajzait…blabla.

A mi lesajnált, szerencsétlen unalmas osztálytársunkból egy hét alatt sztár lett. Kiderült, hogy rádió amatőrködik. Szabadidejében otthon ült a rádiója előtt, és megpróbált más rádió amatőröket elérni. Akivel sikerült kapcsolatot teremtenie, küldött neki egy képeslapot. Ezen az illető azonosító jele, és az ország valami jellegzetessége szerepelt. Kb. 3000 képeslapot állított ki az iskolában, Grönlandtól Elefántcsontpartig. Ennyi embert talált meg a világban, váltott velük néhány szót, és lapot cseréltek. Megtalálta magának azt a közösséget, ahol ő is fontos lett, egyenrangú volt, és számítottak rá. Az iskolában pedig mindenki tudni akarta, hogy kell ezt csinálni, mert korábban soha nem láttunk még ilyet… Egy perc nyugta nem volt a szünetekben, és mindig várta egy csapat iskola után, akiknek ő volt a „szakértő”. Nem csak társasága, barátai és tisztelői is lettek.