Rossz ember vagyok! Hogyan tudnék változtatni magamon?

wow. olvasom, olvasom és azt hittem egy felnőtt megkeseredett emberrel állok szemben. de nem! szóval kislány ne hidd hogy csak te vagy így, ez a kamaszkor. mármint általában nem azt szokták érezni a kamaszok hogy ők milyen rossz és önző emberek, de mindenesetre mindenkinek, a legtöbb embernek meg kell küzdenie a tudatra ébredéssel, hogy akkor most ki is ő a világban, a társadalomban.

azzal kezdted hogy önző, durva ember vagy, még is szeretnek és többet törődnek veled mint mással, a végére meg az hogy (még így is??) egyedül vagy. elég ellentétes a két dolog.. és egyébként milyen rossz emlékek elől menekülnél? még nem élhettél valami sokat.. hidd el, lesz ennél sokkal rosszabb is mint egy kis idő zavarodottság és magány (amiről még csak nem is a környezeted, hanem te magad tehetsz).

fogd magad, akarat kell, holnaptól legyél nyitottabb ember, te is adj egy esélyt az embereknek, legalább azoknak akik kedvességgel közelednek hozzád. és ne akarj belerúgni mindenkibe!! ahogy mások adnak neked esélyt, ezt viszonozni is kell(ene), vagy - természetesen - boldogtalan leszel. vagy tessék csak, ülj akkor még évtizedeket a seggeden magányosan, hidd el az sokkal rosszabb lesz..

Uhh, hát a végén megdöbbentem "16/L", azt hittem egy 33 éves férfi elbeszélését olvasom.

A változás útjára már akkor ráléptél amikor eldöntötted, hogy nem jó ez így. Már csak a tettek kellenek. Lehet, hogy a sok hormon teszi a hangulatváltozásokat. Próbálj meg kedvesebb lenni az emberekkel, megértőbb, érezd át a helyzetüket. Minél több emberrel beszélgetsz annál nagyobb az esély arra, hogy egyszer valamelyik fölkelti az érdeklődésedet. Aztán már könnyebb átérezni az érzéseit.

Szeretnél barátokat?

Lehet, hogy koloncnak érzed az emberek társaságát, de egy barátét soha nem érzed annak. Csak a megfelelő személyt kell hozzá megtalálni. Biztosan van valami hobbid, klubbokban, interneten találhatsz hasonló érdeklődésű embereket. Viszont barátkozni csak nyitottan lehet, ha képes vagy elfogadni másokat.

Lehet, hogy egyszerűen csak a flegmatikus csoportba tartozol :) Amint látom smile-kat sem használsz, lehet kifejezetten idegesítenek is. Próbáld meg megismerni önmagad, valamiben kifejezni a benned lévő dolgokat. Írj könyvet, rajzolj, olvass, játsz számítógépes játékokat, sétálj a parkban, tanulj, táncolj amihez kedved van. Most még megteheted, fejlesztesz magadban valamit amit később majd megmutathatsz másoknak.

Örülj, ha figyelnek rád, ha valakit érdekelsz. Gondolj arra, milyen lenne ha senki nem törődne veled, gondolj arra milyen barátok nélkül és mi lenne ha még azokat is elveszítenéd akikkel akkor épp bunkó vagy.

Nem lehet h asperger szindrómád van?

Na mind1, az biztos h nem vagy rossz ember!

Se felnőttek se kamaszok nem képesek leírni így a hibáikat, az emberek ált önmaguknak is hazudnak, de te nyíltan bevállalod magad előtt hogy mik a gyengéid. Sokan még csak ezt sem képesek megtenni, képmutatóak.

Szóval ne mondogasd magadnak hogy rossz ember vagy, biztos hogy nem vagy az, már csak azért is mert jó szándék van benned: jobb irányba szeretnél változni.

Sztem minden kamasz fejében megfordul legalább egyszer hogy "minél messzebb innen", én konkrétan évek óta tervezem, csak előbb egy diploma kell, de tervezem h suli alatt is sokat utazok akár ösztöndíjjal akár anélkül.

Hű, hát én is meglett férfiemberre gondoltam egészen a "nem szoktak engem hívni bulizni" részig. Onnantól viszont tipikus kamasz jellemzők: ellentmondásosság és végletekben gondolkodás.

Kedves kérdező! Minden bizonnyal egy görbe tükrön át látod most magad és a környezeted, pontosabban hirtelen nyílt ki a világ, ráadásul tombolnak a hormonok.

Mindannyian egyedül vagyunk, "magányosak" ezen a világon, ha úgy vesszük, hogy egyszeri és megismételhetetlen, egyedi lények vagyunk. Nincs két egyforma ember, max. csak nagyon hasonlóak - ha ezt el tudod fogadni, máris van egy kiindulási alapod arra, hogy MIÉRT is fontos kapcsolatokat teremteni másokkal.

Az önzés normális - mindannyiunkat ugyanaz a biológiai program hajt: túlélni és szaporodni. A társadalmi szabályok végtére is csak arra valók, hogy ne öljük meg egymást. Szóval, egy egészséges önzés nem árt. Ha erre azt gondolod, hogy te nem egészségesen vagy önző, akkor vissza az egyes ponthoz: a kamaszkori gondolkodásmód sokszor túlzó, irreális.

Nem lehetsz rossz ember, ha törekedsz arra, hogy jobb legyél, ha úgy kelsz fel reggel, hogy ez a nap más lesz - él benned a remény. Azonban ne más miatt legyél jobb, ne másoknak akarj megfelelni. Jelöld ki magadnak, hogy mivé akarsz válni és viseld a kritikát - mindig lesznek olyanok, akik nem fognak szeretni és olyanok is, akik éppen rád néznek fel úgy, ahogy most te másokra.

Elmenekülni nem lehet, bárhová is utaznál, te magad és ezek a gondolataid lennének az útitársaid.

Önismeret - higgadj le és vizsgálgasd magad, olvass önismereti könyveket, pl. Világhíres pszichológusaink vannak, olvasd a könyveiket, vagy a Háttér, Nyitott könyvműhely sorozatait, hogy segítségedre legyenek önmagad felfedezésében. Kezdd pl. a könyvtárban, rád fog találni a neked szóló olvasmány. A feladatot te végzed, a könyv csak segítség, hogy kevesebbet bolyongj.

Amikor elkezdtem olvasni, felderültem, hogy végre megtaláltam a női alteregómat, de sikerült elrontanod, amikor leírtad,hogy szomorú vagy emiatt. Hidd el, ha ilyen vagy, az a legjobb, ha kihozod belőle a maximumot. Nem kell megváltozni ahhoz, hogy jó életed legyen. Lesz majd egy srác, akit nem fog eltántorítani a kegyetlenséged, és egyszer csak azt veszed észre, hogy megnyíltál neki. Hogy ez mennyire volt jó ötlet, rajtad fog múlni.

17/F