Lehet, hogy rossz az önképem és neki van igaza?

Nem vagyok tökéletes, egyáltalán nem. Nem tudom leírni az egész életem ide, de nem vagyok bünözö, se krva, se alkoholista, se drogos. Van egy barátom akit anyu utál, mert szerinte nem hozzám való. Eléggé rossz idöszak ez az életemben, mindenféle szempontból, padlón vagyok. Igyekszem talpraállni meg megtalálni önmagam, de nem egyszerü egyedül kilábalni a depiböl. Az utóbbi napokban megkaptam anyutól ezeket:

"Szégyenlem magam, hogy ilyen gyerekem van"

"A szíved helyén egy kö van"

"Hát mi lett tebelöled?"

"Legalább most ne hazudj, most az egyszer!"

"Annyi eszed sincs mint egy 3 évesnek"

"Hova tart az életed, mi lesz belöled, semmi"

"Azért ilyen az életed mert te ezt érdemled"

"Legalább már tudom, hogy milyen gyereket neveltem és szégyenlem magam, hogy ilyen vagy"

Elhiszem, hogy anyu is padlón van, és nagyon sajnálom, mert az egész családunkban eluralkodott a káosz. De nem akarom elhinni, hogy tényleg ennyire rossz lennék. Lehet, hogy zavaros az önképem, de ha tényleg ilyen szar ember vagyok, akkor mi értelme az egésznek?

Figyelem magam, hogy milyen vagyok, hogy viselkedem. Bizonyos szituációk nehezek, de az életben néha nem egyszerü dönteni, és hát követek el hibákat. Hogy derítsem ki, hogy igaza van-e? Hogy amiket mond nekem, azok valóban igazak-e? Hogy semmi jó nincs bennem?