Miért ennyi energia? Vagy másnak is ennyi?

Elfogadod önmagad, nem vagy a magad ellensége. Ez nagyon nehéz, főleg a helyes arányokat megtartva. Ami azt jelenti, hogy nem gyűlölöd a hibáidat, de nem is nyugszol bele, hogy vannak, hanem megpróbálsz fokozatosan fejlődni.

Megtalálod azokat a dolgokat, amik feltöltenek, amiket örömmel csinálsz (sport, hobbik).

Megtalálod azokat az embereket, akik szeretnek és akiket szerethetsz.

Találsz igazán fontos célokat, amikre koncentrálhatsz, az alapdolgokat rutinszerűen csinálod (pl. takarítás).

Akiket "irigyelsz", valószínű harmóniában vannak önmagukkal, nem akarnak mindenáron mindig mindenkinek megfelelni, tudják, hogy nekik is csak egy életük van, azt a nehézségek ellenére is igyekeznek úgy leélni, hogy közben megtalálják, megvalósítsák önmaguk. És ha kell, ehhez tudnak segítséget kérni.

"Akiket "irigyelsz", valószínű harmóniában vannak önmagukkal, nem akarnak mindenáron mindig mindenkinek megfelelni, tudják, hogy nekik is csak egy életük van, azt a nehézségek ellenére is igyekeznek úgy leélni, hogy közben megtalálják, megvalósítsák önmaguk. És ha kell, ehhez tudnak segítséget kérni."

Igen mert nekik van annyi önbizalmuk és önbecsülésük-egójuk,hogy tudják magukról, hogy ők úgyis szebbek-jobbak mint az átlag :D Mondhatni ez az irigység akkor a részemről is?! Hát az. Bár ez elég sarkított vélemény,de kb ezt gondolom én is...

Nekem is mintha minden 10x nehezebb lenne mint másoknak,de az is lehet, hogy nekik is nehéz, csak úgysem tűnik fel a számunkra, mert nem látjuk azt, hogy nekik bizonyos dolgokban mennyi befektetett munkájuk volt!

23:59

A helyes arányoknál arra is gondoltam, hogy nem szállnak el maguktól, talán pont azért, mert nem a legjobb életre, a legmenőbb akármire vágynak, nem a legszebbek, legjobbak akarnak lenni. Szerintem pont annyi önbecsülésük van, hogy nem tartják sem rosszabbnak, sem jobbnak önmagukat másoknál.

De igazad van, kell egyfajta stabil önbizalom is (ami a megfelelő önismereten, önelfogadáson, reális célkitűzéseken alapul).

Kell a tapasztalat is, én azt is látom, ahogy "öregszik" az ember, sokminden automatikusan más megvilágításba kerül. ("Öregszik alatt azt értem, pl. hogy már nem kamasz, hanem fiatal felnőtt, majd elkezd dolgozni, talál vmi olyat magának, amiben érhetik sikerélmények, családot alapít stb.)Egy idő után már nem a jó smink határozza meg a hangulatot, hanem hogy sikerült a gyerekeddel egy jót játszani és ez feldob :)

Nekem azóta van sokkal több önbizalmam, hogy a kislányom elmúlt fél éves. Nem az volt az életcélom, hogy férjhezmennigyereketszülni... Nem is vagyunk házasok, de ez most mindegy is. Néha még most is rengeteg erőfeszítés azokat a dolgokat megcsinálni, amiket nem élvezek, csak muszáj. De az alaphangulatom sokkal jobb. Úgy magyaráztam meg magamnak, hogy előtte különösebb életcélom nem volt. A világutazás meg sport vagy egyéb alkotó tevékenység sem volt számomra túl izgalmas. A jó munkahely, jó kereset, jó kapcsolat még mindig nem volt elég ahhoz, hogy reggel kedvem legyen felkelni és nekiindulni a napnak. A munkámat is szerettem, el is ismerték, de az is csak munka. A kicsi baba viszont valami egész más világ. Rengeteg lelkesedést ad nekem minden téren. Azelőtt el se tudtam volna képzelni, hogy egy napba beleférjen, hogy kitakarítok, vásárolok, főzök, tanulok, mosok, és természetesen a a kicsivel is játszok. Talán ilyesmi történhetett azokkal az anyukákkal is, akiket említesz.

Nem mindenkinek a bébi adja ezt meg, tudok olyat, aki munkája révén boldog és lelkesen éli a mindennapjait, olyat, akit a hobbija éltet, egy a közös, hogy van valami nagyobb cél előttünk, amiért érdemes "megmozdulni", mert amúgy depis lusta disznó vagyok / volnék.

Remélem sikerült megfogalmaznom, hogy "ámtenjen" a mondanivaló.

Nem mindenkinek megy olyan könnyen, mint az kívülről látszik. A legtöbb ember szintén rengeteg időt, energiát fektet dolgokba, csak te azt nem látod.

Persze vannak, akiknek minden megadatik, nem kell semmiért küzdeniük. De az élet már csak ilyen...

Amióta inkább magamnak akarok megfelelni azóta nem érdekel mások véleménye. Így csak az én dolgaimra koncentrálok, amit megtudok tenni magamtól is. Tehát nem nézem mások igényeit csak az enyéimet.

Nem akarok megfelelni elvárásoknak, csak olyanoknak amiket én magamnak írtam fel egy listára amennyit én magamtól is megtennék a saját elvárásaimnak.:)

És amióta nem feladatként, hanem szórakozásképp vagy kipróbálásképp' nézem azokat a dolgokat, azóta nem görcsölök rá hanem természetesen végzem el.