Mit tegyek? Én gyerekesnek látom őket, viszont ők meg engem.

Van 2 legjobb barátnőm ( ezt a legjobb barátnőt, nem annyira értem szó szerint, csak épp ők azok akikben megbízok). Tiszta reményekkel álltam neki a sulinak, hogy milyen jó lesz, mint tavaly, nem fogok unatkozni, tök jól elhülyülünk, de nem így van.

Mert nekik kettőjüknek van egy közös titkuk (most itt nem igazán mondanám el mi ez, mert a lényeg nem ez) fiúkkal kapcsolatos, akik számukra misztikus lények. Szerintem a fantáziájukkal néhány sci-fi filmből (vagy épp az alkonyatból) megalkották őket, és semmi másról nem szól az életük, csak erről a hülye titokról, amit én elvileg nem tudok, de nem vagyok tök hülye ezért rájöttem.

Ezekkel a srácokkal (igen szerintük örökké élnek :S) interneten tartják a kapcsolatot, és soha nem is találkoztak velük. Mégis az életük kb. az msnből áll, meg a bőkésből, mert az egyik srác valami rosszat mondott, és akkor meg vannak sértődve. És ráadásul vagdossák magukat. Szerintem talán az egyik pasi említhette az ötletet, azóta ez a búskomor, vagdosós emós forma a menő náluk...

Mondtam nekik, hogy ne tegyék, az életben fontosabb dolgok is vannak az interneten megismert pasikon kívül, és jó lenne, ha keresnének maguknak valami elérhető fiút. Erre kiröhögtek, és azt mondták majd meghívnak az esküvőre, ha addigra nem halnak meg. (Történetesen úgy tartják, ha egyszer találkoznak ezekkel a srácokkal, akkor meg fogják ölni őket). Meg hogy nem is értem én az ő problémájukat, de ha majd egyszer fel tudok nőni hozzájuk, akkor majd megértem.

Nem vagyok egy sértődős típus, de ezzel mégis első naptól fogva megbántottak.Például Az alkonyat (amibe mindketten szerelmesek) szerintem egy idealizált világot ír le. Amihez tök véletlenül az ő menő történetük is hasonlít. Szuperszexi vámpírsrácok beleszeretnek béna egyszerű csajokba... Igen, én bocsánat, de ezt kinőttem. A másik meg hogy ne az interneten ismerkedjünk. Tudom, hogy manapság ez a menő, és bőgni a másik elérhetetlen fél után. Pedig akivel sosem találkoztunk az nem lehet szerelem. Nekem sosem volt még pasim, és úgy érzem ők ketten engem is lenéznek, amiért nem keresek egyet magamnak. És ott van még a vagdosás is, ami most tényleg nem tudom, miért jó???

A suliban szinte egész nap külön vannak tőlem, és annak örülnének szerintem, ha eltűnnék a fenébe. Akkor meg kellek, amikor házit kell lemásolni és mindjárt tök jó barátnők vagyunk.

És felmerül a kérdés, hogy miért nem hagyom ott őket? Azért, mert vagy 6 évig szinte barátaim sem voltak. Ők voltak azok, akikben megbíztam, és most mintha elveszíteném őket. Gondoltam rá, hogy odaállok eléjük (vagy ha nem is legalább levélbe) elmondom, hogy tökéletesen tisztában vagyok az egész szituval, ne nézzenek hülyének, és hogy mennyire gyerekesek szerintem.

Mi a véleményetek? :( 14/L (gimis vagyok)