Miért vagyok ilyen? Mit kéne tennem?

Úgy érzem, az elmúlt néhány hétben nagyon megváltoztam. Most vagyok nyolcadikos, és be szeretnék jutni az egyik legerősebb gimibe a városban. Bár az túlzás, hogy szeretnék. Érzem, hogy nem bírnám azt a kemény sulit. Emiatt sokszor veszekszem a szüleimmel.

Ezen kívül itt van egy reménytelen szerelem. Már nagyon régóta szeretem a fiút, azt hittem, ő is, mert a jelekből erre következtettem. Aztán elmondtam neki, és kiderült, hogy mást szeret. Semmi esélyem nála, és ez nagyon fáj.

Ezeken kívül minden nap ér kisebb-nagyobb probléma, amik elkeserítenek. Alig van egy szabad percem, nincs időm sem magamra, sem a szeretteimre. Úgy érzem, mintha teli torokból kiabálnék, de senki sem hallja.

Már egy hete az ilyen helyzetekben az öngyilkosság jut eszembe. Tegnap este azon kaptam magam, hogy egy búcsúlevelet fogalmazok a fejemben.

De persze ezt nem gondolom komolyan. Csak néha jó lenne mindent magam mögött hagyni, de nem örökre.