Antiszociális vagyok, utálom az embereket, utálom a fogyasztói életet. Mit tehetnék?

"mert valóban, csak azt tudunk megértéssel együttérzően szeretni, akit megismerünk."

Ez így van. Kivéve, ha a válaszoló nem akar szeretni.

"Attól hogy utálom, még szükségem van rá, mert ez a társadalmi berendezkedés"

Igen, rá vagyunk szorulva a többi emberre, mert tőlük kapjuk a kaját/áramot/gyógyszert stb.-t, de cserébe elvárják, hogy kedvesen mosolyogj rájuk. A szomorú az, hogy még ha mindezek nem is kellenének tőlük, akkor se tudnád kitépni magad a társadalomból, mert még a szabad földet is eltulajdonították. De ha meg igényt tartasz a szolgáltatásaikra, akkor muszáj kompromisszumot kötnöd, és lenyelned a keserűségedet. Én is, megköszönök valamit, és közben azt gondolom, hogy "jó kutya". Érdeklődő szemmel hallgatok valakit, és közben csak annyit hallok, hogy BLA BLA BLA. Megkérdezem, hogy van, akkor is, ha qrvára nem érdekel. Szerintem az illetőnek meg tök mindegy, hogy valójában mit gondol róla egy antiszociális érzelmi nyomorék, az viszont feldobja a rohadt napjukat, ha egy olyan aranyos helyes lány, mint én, nagylelkűen rájuk néz. Tényleg olyan ez, mint jutalomfalatot adni a kutyáknak: nem kerül túl sokba, és nagyon sokat segít az idomításban.

ÜSD A KLUBBAN TESTVÉR

ugyan ez a cipő......

boccs reggel van tehát....

*ÜDV

Mintha csak magamat hallanám mikor kikelek egy kicsit magamból :)

Én is gyűlölöm ezt az egész rendszert, szánalmas ami a világban folyik, és mégjobban gyűlölöm azt, hogy az embereknek csukva van a szemük, és azt hiszik, hogy ez a normális. Szerintem k*rvára nem normális ami a világban folyik... Megértem ha ki vagy akadva. Most énis ezen a pénz dolgon vagyok meglőve, valahonnan pénzt kell szereznem, onnantól már menne minden. Dolgozni én is szívesen dolgoznék, ha nem lennének emberek, akikkel beszélgetni kellene, dehát ilyen nemnagyon van. Ha eszembe jut egy ilyen munka, rögtön rájövök hogy olyan munkával is kell beszélgetni emberekkel. Pl festő vagy, egyedül festegetsz, az addig oké, de ha el is akarod adni a képeidet, akkor kiállítást kell szervezned, ahhoz meg beszélgetni kell emberekkel, aztán a vevőkkel is kell beszélni, szóval nem tudom hogy lehet ezt megkerülni...

Amúgy szerintem biztos sok ember van aki hasonlóképp gondolkodik mint mi, csak ugye senki nem hangoztatja ezt. Építsünk magunknak egy saját várost, b*szki. (Régi világmegváltó terveim felszínre törtek, oh yeah :D)

Bocs az ömlesztett agymenésért.

Festő baaszki. :D Te is egy álomvilágba élsz barátom.

Egyébként hasonlóan érzek én is, nekem az a tervem, hogy szerzek pár(vagy egy:))társat, és alkalmi munkából bejárjuk a világot, aztán letelepedünk valami békés kis vidéken. :D