Muszáj az embernek csak egyetlen (ellenkező nemű) másikat szeretnie?

Tehát van valami fizikai/biológiai/valódi korlátja annak hogy 1-1 párkapcsolatban kéne élni?

Én fiúként azt tapasztalom hogy sok lányt szeretek. Ugyanúgy. Sőt nekem az az előítéletem ha egy lányt meglátok (akárhogy néz ki) hogy ő egy szeretetreméltó emberi lény. (Ez nem naivitás, eszem a helyén van azaz senki nem tud viszaélni ezzel mert gondolkozni ugyanúgy gondolkozok, ez csak egy érzés. Nincs rá logikus magyarázatom!)

Tudom mi az a szerelem (azt hiszem voltam már többször) és tudom milyen mikor senki mást nem vesz észre az ember a párján kívül.

Tudom milyen mikor szent megyőződésünk az hogy egymásnak lettünk teremtve és csak vele akarjuk leélni az életünk...

Ezt kinőttem. Mint a kisgyermek azt hogy létezik a mikulás. Ma már nem korlátozom a szeretem egyetlen emberre. Aki szeret engem azt szeretem én is (illetve azt is szeretem aki engem nem szeret, csak nem teszek érte semmit mert magamat nem akarom feleslegesen szívatni, nem érek rá...)

De vajon mit tud kezdeni ezzel egy átlagember aki abban a világképben él amit a TV, romantikus regények és a mindennapi élet mutat? Akinek az a hite hogy párkapcsolat az egyetlen járható út? Ez csak egy hit. Az enyém is egy hit. Nincs abszuolút igazság, csak szokások és normák.

Ezért kérdezem a ti véleményeteket, hogy mit gondoltok egy ilyen emberről aki a fentieket vallja és tapasztalja mint én?

(Megjegyzem, akármit írtok, nem fogtok megsérteni, nyugodtan legyetek őszinték. Én is az vagyok. Nem megerősítésre van szükségem. Sőt, semmiféle megerősítésre nincs szükségem. Tudom hogy jó amit csinálok. Csak szeretném jobban megérteni azokat akik nem úgy gondolkoznak mint én...Mert alapvetően őket is szeretem :D)