Mit jelent az, ha ilyen érzéseim és vágyaim vannak? (Lásd lent)
Elég gátlásos és viszonylag visszahúzódó típus vagyok (illetve úgy viselkedem, pedig legbelül nem olyan vagyok/lennék). Mégis, kb. 13 éves korom óta él bennem a vágy arra, hogy nagyon nagyot alkossak, hogy híres legyek (nem amolyan sztár, akinek bulvárújságokból ismerjük meg a szennyesét, csak simán híres és elismert). Arra vágyom, hogy nagy legyek. Nem ügyvéd vagy közgazdász, de nem is nyomozó, hanem író, rendező, színész, zenész és (el)ismert. (Van olyan tervem is, hogy programozó leszek, sőt ez az alap, de ez nem az a vágyálom, inkább egy reális terv.)
Szükségem van arra, hogy elmondhassam a véleményemet, akár rengeteg ember előtt is, teszemazt egy interjú keretében, pedig egyelőre ilyesmire nem vetemednék, csak bennem él ez a gondolat.
Vannak dolgok/emberek/alkotások, amik annyira megfognak (könyv, film, zene, személy), hogy igencsak befolyásolják ezeket a vágyakat (és nem csak a nők :D).
Én tisztelem és szeretem az embereket, és mindenkit egyenlően értékesnek tartok, de úgy érzem, szeretnék lenni VALAKI, aki nem egy átlagember.
Értek kudarcok, nagyon sok, és be akarom bizonyítani, hogy lehet változtatni. Hogy lehetetlen nem létezik.
Minden ilyen és ehhez hasonló vágyamért teszek is.
Ez az egész lehet egyfajta kompenzáció a félénkséggel szemben, vagy csak egy vagyok minden nagyot álmodó emberből? Vajon ez mind tényleg kell nekem vagy elég lenne egy szimpla önbizalomnövelés?
(Annyira nem vagyok önbizalomhiányos, de azért mégis.)
azt nem tudom mit jelent, talán ezzel szeretnél bizonyítani, magadnak, a családodnak, a világnak, h te is vagy valaki.
de - és most ezt viccen kívül, komolyan mondom - sztem menj politológusnak! ha ilyen marad a helyzet, azzal igencsak ismert és elismert lehetsz, sőt, még jól is kereshetsz vele. Amellett pedig írhatsz akármilyen könyvet, és annyit foglalkozol zenével, amennyit csak szeretnél. :)
Nem akarlak elkeseríteni, de a többségben benne van ez a vágy ilyen korban. Úgy érzik, hogy majd ők megváltoztatják a világot, de mint látod, nagyon kevésnek sikerül, hogy tényleg híres legyen.
De én szorítok neked (:
Köszi mindkettőtöknek!
1: Politológusnak? Végülis nem rossz ötlet... :)
2: Nem is keserítesz el, és az sem olyan nagy baj, ha nem leszek híres, de akkor is nagy dolgokat szeretnék csinálni (bár ez relatív). :)
Azért majd szólok, ha olyan kivétel leszek, akinek sikerül. :)
Szia
Én is szóról szóra ezt éreztem, amit most te és én is ilyen voltam. :)
Még most is ilyen vagyok valamennyire.
Csak sajnos be kell látnom, hogy ez nem olyan egyszerű, mert sokszor hiába csinálsz valamit az embereket nem érdekli, és azt hiszed, hogy na ez most nagy durranás lesz, aztán le se sz.rják, vagy nagyon kevesen értik meg.
Nagyon kell küzdeni azért, hogy elismerjenek.
És sajnos az élet olyan, hogy örülsz ha nem halsz éhen, aztán már nincs erőd arra, hogy valami nagyba belegofj, és csak telik az idő.
De ajánlom, hogy találj egy társat, vagy legyen mögötted a család, mert ha nincs egy biztos pont ez életedben akkor nem lesz támaszod és így el fog menni a kedved és nem hozod ki magadból a maxot.
A félénkség és ez szerintem nincs annyira kapcsolatban, max picit hatnak egymásra, pl. mivel félénk vagy ez felerősödik benned.
de szerintem egymástól függetlenül is kialakulhat a kettő.
Különben sok sikert kívánok, ha híres leszel majd szólj :D
Ja amúgy valóban minden fiatalban benne van ez az érzés, de ennyire erősen szerintem kevésben. Én pl. mindig egyedül éreztem magam régen, mert a többiek nem akartak ilyesmit és láttam rajtuk, hogy abszolút nem értik miről beszélek.
Szerintem pedig ti itt, akik nagyot akartok alkotni, fogjatok össze, mert több szem többet lát és van erre még egy mondás, de nem jut eszembe :D Ja, de.. sok kicsi sokra megy (; És csoportosan sokkal könnyebb véghezvinni a dolgokat :D
Na nem dumálok többet.. lényeg az, hogy szerintem ha már ilyen nagy dologba vágsz, ne egyedül csináld, mert nehezebb, mint hinnéd (:
Oh, hát köszi mindenkinek a válaszokat és a bíztatást! És nem akarok mindent egyedül csinálni. :)
Az írásról: Felsoroltam pár szakmát/hobbit/álmot, mint író, rendező, zenész, színész... Nos, ebből az író az, ami felé ténylegesen tendálok (a programozás mellett :), és elég nagy esély van rá, hogy ilyesmivel is fogok foglalkozni.
Na akkor majd szólok, ha híres lettem. :)
Szia!
Én egy 17 éves lány vagyok, meglepően hasonló ambíciókkal. De jó tudni,hogy nem vagyok egyedül. :) Csak annyit tudok erre mondani,hogy ne add fel! Lehet,hogy most még csak csendben megmosolyognak de ezek az emberek néhány év múlva elismerően is pillanthatnak rád, ha mindent elkövetsz,hogy elérd a céljaidat. Én szurkolok! Lehetetlan VALÓBAN nem létezik csak tehetetlen! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!