Mi a véleményed arról, hogy egy ember 27-28 éves koráig a szüleivel kell hogy éljen, mire meg tud állni a saját lábán?

úgy is mindenki azt tartja normálisnak amiben él. 26 évesen otthon élek, apám már meghalt évekkel ezelőtt, anyám le van százalékolva. volna hova mennem lakni, hozzáteszem éveket dolgoztam külföldön, jelenleg is dolgozom bejelentett munkahelyen, de nincs kedvem elköltözni itthonról. viszont ismerek egy csomó embert 18-20 évesek akik albérletbe költöztek, családot alapítottak, (a gyerek nem biztos hogy tervezve volt), óriási hitelt vettek fel, és LERÍ róluk hogy irigyek mindenkire akiknek esetleg van önálló lakásuk, autójuk, vagy akár 5000 forintjuk egy összegben, és egy lcd tévét nem kétéves futamidőre vesznek, hanem kp-el fizetnek.

most meg irigyek azokra akik nem arra a sorsra jutottak, és sokan visszaforgatnák az idő kerekeit ha tehetnék.

régebben is élt együtt több generáció, és megvoltak együtt. de mára már cikinek számít 26-27 évesen anyukával apukával lakni.

Ez nem kor kérdése... embere válogatja...

A szülőkről való leválásom jóval előbb, úgy 17 éves koromban volt. Családom csúfos anyagi helyzete miatt már 12 évesen én álltam a családi kassza felét, emiatt egyébként szakmunkásképzővel kezdtem a tanulást-ami mellett tudtam dolgozni, de mikor meguntam, hogy mindenkit én tartok el, leléptem, és kemény munka mellett mára diplomám is van...19 évesen tettem le a jogsit, akkor vettem saját (olcsó)autót, 24 évesen lett lakásom (igaz, hitelre).

Szülők, pasik nem segítettek, csak a hit, hogy a semmiből is vihetem valamire! :) Na meg a kőkemény akarat, céltudatosság és kitartás...

Egyesek márkás ruhákra,bulikra, villogásra költenek, én mindig arra vágytam, hogy független legyek. Sikerült! :)

Egy ember ismerősöm, és 30 éves koráig tanult a diplomákért meg még mi a f@szomér aztán utána mikor végzett akkor, meg csak nem vették föl sehova, csak pincérként, és a pincér szakmát az első iskolában szerezte meg az általános után, és akk most hogy állunk, minekkellett neki a diploma meg egyetemre járni. És még egészen idág nem tudott elhelyezkedni a diplomájával, még mindig ugyan ott dolgozik 110 ezer Ft- os kereset mellett.

Megérte elbaszni még 12 évet az életéből???

Az anyagiak itt is nagyon befolyásolják a dolgot.

Mi van akkor, ha teszem azt valaki elmegy albérletbe 20 évesen, mert van munkája, de mondjuk egy év múlva felmondanak neki, viszont az albérlet költségeit és a mindennapi kiadásokat továbbra is havonta fizetni kell. Megint hazaköltözik a szülői házhoz? Vagy addig majd a szülők fizetik az összes költségét, amíg megint munkát talál, ami mostanában elég nehéz kérdés?

Ugyanakkor kb 25 évesen mégiscsak le kell válni a szülőktől, mert különben soha nem lesz elég önálló, aki továbbra is otthon marad.

Aki olyan szerencsés, hogy saját lakásban tudja elkezdeni az önálló életét, könnyebb helyzetben van, mert így legalább az bérleti díjra nem kell a szülőktől pénzt kérni, ha nem lesz egy ideig munkája. Ha ketten vannak, akkor könnyebb, feltehetően, hogy mind a ketten keresnek.