Miért nem sikerül boldog lennem?

Én is így érzem néha, de akármilyen közhelyesen is hangzik, mindig van remény. Az az élet értelme, hogy megtaláld a boldogságot, az hogy 16 év alatt (még reméljük legalább 2x ennyit élsz) nem sikerült, még nem jelent semmit. A szenvedés a lélek csiszolója, fogd fel úgy, hogy amiken átmentél értékes tulajdonságokat fejlesztett ki benned. Pl. engem mindenhonnan kiközösítettek suliban, mert nem ittam, nem cigiztem és úgy általában nem voltam ilyen tipikus menő srác. Eleinte sz*arul éreztem, meg fájt, de rájöttem, hogy ha bevesznek maguk közé, akkor én is ugyan olyan rosszindulatú, sekélyes majom lettem volna, mint ők. De ez csak egy példa.

Van valami hobbyd? Szabadidődben mit csinálsz?

A boldogság fura jószág... A helyzet az, hogy boldog vagy, mindig is az voltál. Ámde eredményesen fáradozol (ahogy mások is) azon, hogy teljesen feledésbe merüljön ez benned. Azt hiszed viccelek, pedig ez a mókás tényállás. Tegyük rendbe ezt! A körülményeidről beszéltél, és azt állítottad (ahogy sokan mások), hogy a körülményeid miatt vagy boldogtalan. Eltekintve attól a képtelen ötlettől, hogy bárki is képes lenne valóban boldogtalan lenni (persze nagyon mélyen el lehet hinni, de a valóság nem hit kérdése!), nézzük, milyen összefüggést keresünk! "Kinti" dolgok meghatároznak "benti" dolgot. Van ilyen, de kell egy "csatorna" a "kint" és a "bent" között.

Példa: Béla odamegy melléd, és izomból hátbasuhint egy haragos parasztlengős tenyeressel. Ilyenkor a kinti esemény elég erősen kihat benti állapotodra. Minél kevésbé nyers, fizikai agresszió szenvedő alanyává válsz, annál inkább eldöntheted, mennyire leszel "boldogtalan", valójában szomorú attól, hogy egy kellemetlenkedni akaró másik ember épp téged választott szenvedő félnek. Eldöntheted. Talán néha nehezebben, lassabban, több megértés (valódi, ésszel történő megértésre gondolok) után, de akkor is eldöntheted, mennyire méltó a figyelmedre más ökörsége. Ahogy az "apum leszólta ruháimat" jellegű, semmiből is gondot alkotó, valójában tényleg minden kis marhaságtól külön, őszintén szenvedő, tévelygő ember is eldöntheti, hogy hol lesz az ingerküszöbe.

A végén szenvtelen pókerarcnak tűnsz? Néha igen. Eldöntheted, hogy mikor érdekel, és mikor nem.

Ne őrizgesd a múlt gondjait, rég elköszöntek már tőled. Talán egy-kettő kihat a mára, talán sok-sok mondatot alkothatsz tele a "volna" szócskával, mégse lesz se jobb, se rosszabb tőlük, leszámítva a szomorúságot, amire fókuszálsz általuk. Ezzel, akár egy bulival, vagy konzolozással, vagy facebook, vagy gyakorikérdések nyüstöléssel, tökéletesen el lehet feledkezni arról, hogy valójában boldognak születtél, és ezen semmi nem változtathat. Egyszerű derűről beszélünk, aminek a magva az "ÉLEK!" alapélménye. Sokan igyekeznek elfelejteni, pedig képtelenség lenne. Ezért a sok cselekvéskényszer. Igen, meditálgatással elkezdhetsz ismerkedni a boldogságod lényegével. Semmi, amire ne lenne kár vesztegetni a szavakat. Nem kell hozzá megtanulnod semmit, ellenben sok-sok szemetet kell kiszórnod előtte, hogy egyáltalán feltűnjön: nem cipekedni születtél, hanem igent mondani bármire, ami lehetőleg többünknek is jó. Igaznak tűnik?

Adsz msn-t? :D

16/F

16 éves csaj vagyok. Most alakul életem első komoly barátsága. Fiúm sem volt még. Ezt leírva egy lúzert képzelsz el pedig rohadtul nem. Nem kesergek. Sőt most vagyok életem egyik legboldogabb korszakában. Nem sok változott csak az életszemléletem és, ha azt hiszed mindenhez pénz kell tévedsz. Elmehetsz például futni segít a leverségen. Építsd a tested a csajoknak bejön és tegyél úgy mintha király lennél ahogy láttam sok csóróbb tud menő lenni még, ha ronda is, mert olyan kisugárzása van. Vagy rajzolj, esetleg járj ki állatmenhelyre a tagság évi 1000Ft-nál nem több. Vagy cangázhatsz is..

De ahhoz, hogy változzon valami neked kell változnod, és valami pozitív életszemlélet sem árt azt ajánlom töltsd le: A Titok Rhonda Byrne könyvet netről. Ingyen van.