Valami gond van velem?

Sziasztok!

Valami nyomja a lelkem már egy ideje, ezért gondoltam, hogy itt megkérdezem.

Arról van szó, hogy felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg

értelmi fogyatékos lehetek, emelett szól néhány olyan tény mint pl: enyhe oxigénhiánnyal születtem és valamivel később kezdtem el beszélni mint a többi gyerek

Ennek következtében beszédhibás is vagyok (raccsolok, tehát nem tudom kimondani az r-betűt, de egyébként más problémám a beszédemmel nincs)

Megtaláltam az "orvosi igazoló lapomat" (fogalmam sincs, hogy mi a rendes neve) amit rögtön a születésem után csináltak, tudjátok abban írják, hogy a magzatot teljesen egészségesen adjuk haza stb.. Na, hát abban semmi rosszat nem írtak.

A születéskor fellépő enyhe oxigénhiány miatt hiperaktív voltam, ennek következtében a suliban nem figyeltem meg hülyéskedtem (ezt nagyon bánom), ettől függetlenül több tárgyból elég jó voltam tanulás nélkül is, de amint már erőt kellett volna belefektetni a dolgokba

azonnal feladtam, hogy "nekem ez nem megy!" "buta vagyok!".

Suliba is mentem rögtön egyébként, nem volt gond (bár lehet, hogy csak "kegyelemből" nem foglalkoztak velem, gondolták menjen csak minek fogjuk vissza)

Ilyenek mint pl a rajzkészségem jól fejlődött, ma is elég jól tudok rajzolni egyébként és zongorázok is. A hiperaktivitásom miatt (elvlileg) viszont technikából pl sosem voltam igazán jó, mindig azt mondták: pontatlanok a műveim (tudjátok oviban hajtogatások stb..) uncsi volt, meg barátaimmal inkább bohóckodtunk, ezért nem figyeltem annyira.

Manapság programozom is. Az is megy egész jól, megértem a leírásokat, angol segédletek alapján is jól dolgozok stb. Ugyanakkor itt gyakorin, ha pl "fogyatékosokról" írnak rögtön magamra veszem a "rosszakat" amiket írnak, ráadásul szerintem csomószor olyan emberekre is használják ezt a megnevezést akik egyébként

nem is fogyatékosok. Szociális fejlődésem eltorzult időközben (a sok negatív élmény miatt) ezért "kocka" lettem inkább :) Sok sorozatot/filmet néztem, novellákat, könyveket, képregényeket olvastam stb..

Ugyanakkor azt hiszem képtelen volnék újra szocializálódni, pánikrohamom van, ha végigmegyek az utcán....

Sosem tudom miért néznek meg annyira lányok (vagy mert olyan debil vagyok, vagy mert tetszem nekik. Anyám azt mondja helyes vagyok, gyakran áradozik hányan mondták neki, hogy milyen jóképű a fia, stb...)

Szóval nem tudom ki vagyok én, mire vagyok képes :( Félek is belevágni dolgokba, "úgysem sikerülnek". Elég trágya ember vagyok, és ráadásul folyamatosan azt hiszem, hogy az emberek tudják ezt csak sajnálatból nem mondják meg az igazat. Ami dühítő és teljesmértékkel ellenzem az ilyen "nagyképű leereszkedést".

Viszont talán csak tévképzet... Mit gondoltok? Így távolról biztos nehéz képet alkotni rólam :S , de azért írjatok.