Hogyan érhetném el, hogy felszabadultabban tudjak viselkedni?

Viszonylag sok kérdés van itt a gátlások leküzdésével kapcsolatban, ezért leírnám a saját esetemet.

Figyelve a saját viselkedésemet, reakcióimat, a következő dolgot vettem észre: a legtöbb helyzetben nagyon visszafogottan viselkedek. Például ha jó kedvem van, sétálok az utcán fütyörészve, és jön velem szemben valaki, inkább csendben maradok, mert hát hogy néz az ki, hogy én fütyörészek, meg mit szólnának az emberek, lehet hülyének néznének stb... holott tudom jól, hogy kb le kéne sz@rnom, mi közük hozzá, hogy én fütyülök.

Vagy egy másik példa: forgalmas helyen pl metróállomásoknál ha van egy csöves, aki láthatóan nem részeg, nem kéreget erőszakosan csak szép csendben elüldögél egy táblát tartva h "segítsenek egy kis apróval" vagy ilyesmi, az ilyennek szívesen adnék pár száz forintot, de valami visszatart, hiszen annyi ember lát, mi fognak gondolni? Ha mégis adok, akkor igyekszem minél gyorsabban túl lenni rajta, és inkább eliszkolok. És itt megint csak egyfajta társadalmi elvárásnak hódolok be, egyfajta beidegződésnek, hogy a koldust, kéregetőt minimum, hogy észre se vesszük, rosszabb esetben elzavarjuk.

Mondok egy harmadik példát: ha mondjuk nagyon fontos dolgom van, időre kell mennem valahová, de előtte bemegyek portára csekket befizetni, és nagy a sor előttem, akkor inkább hagyom az egészet, és visszamegyek másnap, ahelyett, hogy kedvesen megkérnék valakit, hogy engedjen maga elé.

Nagyon idegesít ez a fajta visszafogottságom, mert szinte minden szituációban így viselkedem. Pedig akár miért ne dalolhatnék az utcán, miért ne mosolyoghatnék minden szembejövőre, miért ne foghatnám kézen a kéregető nénit, mehetnék be vele a sarki közértbe, és vehetnék neki egy kiló kenyeret, vajat, meg csokit a kisunokájának? Miért ne perdülhetnék táncra a vasúti váró kellős közepén a barátnőmmel, akit fél év után újra látok? Miért ne szólhatnék rá udvariasan a szembejövőre, aki szemetel az utcán, hogy azért ez nem egy szép magatartásforma?

Mindezek helyett miért maradok csendben és olvadok bele a szürke tömegbe, akik pókerarccal mászkálnak az utcán, és láthatóan nem nagyon érdekli őket semmi ami körülveszi őket?