Hogyan érhetném el, hogy felszabadultabban tudjak viselkedni?
Viszonylag sok kérdés van itt a gátlások leküzdésével kapcsolatban, ezért leírnám a saját esetemet.
Figyelve a saját viselkedésemet, reakcióimat, a következő dolgot vettem észre: a legtöbb helyzetben nagyon visszafogottan viselkedek. Például ha jó kedvem van, sétálok az utcán fütyörészve, és jön velem szemben valaki, inkább csendben maradok, mert hát hogy néz az ki, hogy én fütyörészek, meg mit szólnának az emberek, lehet hülyének néznének stb... holott tudom jól, hogy kb le kéne sz@rnom, mi közük hozzá, hogy én fütyülök.
Vagy egy másik példa: forgalmas helyen pl metróállomásoknál ha van egy csöves, aki láthatóan nem részeg, nem kéreget erőszakosan csak szép csendben elüldögél egy táblát tartva h "segítsenek egy kis apróval" vagy ilyesmi, az ilyennek szívesen adnék pár száz forintot, de valami visszatart, hiszen annyi ember lát, mi fognak gondolni? Ha mégis adok, akkor igyekszem minél gyorsabban túl lenni rajta, és inkább eliszkolok. És itt megint csak egyfajta társadalmi elvárásnak hódolok be, egyfajta beidegződésnek, hogy a koldust, kéregetőt minimum, hogy észre se vesszük, rosszabb esetben elzavarjuk.
Mondok egy harmadik példát: ha mondjuk nagyon fontos dolgom van, időre kell mennem valahová, de előtte bemegyek portára csekket befizetni, és nagy a sor előttem, akkor inkább hagyom az egészet, és visszamegyek másnap, ahelyett, hogy kedvesen megkérnék valakit, hogy engedjen maga elé.
Nagyon idegesít ez a fajta visszafogottságom, mert szinte minden szituációban így viselkedem. Pedig akár miért ne dalolhatnék az utcán, miért ne mosolyoghatnék minden szembejövőre, miért ne foghatnám kézen a kéregető nénit, mehetnék be vele a sarki közértbe, és vehetnék neki egy kiló kenyeret, vajat, meg csokit a kisunokájának? Miért ne perdülhetnék táncra a vasúti váró kellős közepén a barátnőmmel, akit fél év után újra látok? Miért ne szólhatnék rá udvariasan a szembejövőre, aki szemetel az utcán, hogy azért ez nem egy szép magatartásforma?
Mindezek helyett miért maradok csendben és olvadok bele a szürke tömegbe, akik pókerarccal mászkálnak az utcán, és láthatóan nem nagyon érdekli őket semmi ami körülveszi őket?
válasza:Velem is ez van...én nekem is így kéne lenni,hogy leszarom ki mit gondol rólam,de mégis,egyszerűen nem tudok ettől a gondolattól szabadulni.Sokan mondták már,hogy "szard le ki mit gondol rólad",de ez jelen esetünkben elég nehéz...
én erre csak egy megoldást látok(legalábbis számomra):
ha ilyen helyzetbe kerülök,próbálom,sőt akarva akaratlanul mondogatom magamnak,hogy leszarom mit gondolnak rólam stb...
Egyébként ezzel a rossz szokással,én még barátkozni sem tudok,hisz mindig az jut elsőnek eszembe,hogy "úristen mit fog gondolni rólam" ...annyira felemészt,de sajnos ezt nekünk kell belül,magunkban elrendezni.Esetleg ha vannak barátaid,ők lelki támaszt nyújthatnak...
Hát remélem érthető voltam sorstársam :)
Teljesen érthető voltál, köszönöm!
Az én elméletem az, hogy egy-egy ilyen helyzetet felismerve bátornak kell lenni és megtenni azt, amit amúgy nem mernél, merthogy mit gondolnak mások.. ez felszabadultságot, önbizalmat ad. Egy idő után pedig egyre természetesebbé válik így ez a viselkedés. Az elején persze q%!va nehéz! Legalábbis nekem az.
válasza: válasza:Nekem is ugyanez a problémám. Szerintem magától az "égéstől" félünk, hogy valaki előtt lejáratjuk magunkat. Olvastam valahol, hogy ilyenkor direkt olyan szituba kell kerülni, ahol folyamatosan lejáratjuk magunkat, hogy szokjuk az egészet és miután megtörtént, már nincs mitől tartania az embernek.
21/F
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem így akarom leélni az életemet! Ezért elhatároztam, hogy próbaként ma veszem a bátorságot, és ha olyan helyzet adódik, akkor félelmemet legyőzve azt fogom tenni, amit legszívesebben tennék, sz.rva más emberek véleményére.
Hát adódott olyan helyzet... :) Némi hezitálás után sikerült! És nem nagy dolog, de qrva jó érzés volt! Teljesen feldobódtam!
SZívből ajánlom nektek is: töltsetek el egy napot úgy, hogy figyelitek a körülöttetek zajló eseményeket. És ha úgy érzitek, bátorságra van szükségetek, ne legyetek restek...
Négyen írtátok, hogy ugyanebben a cipőben jártok. Négy történetet szeretnék itt olvasni a jövő hét végén arról, hogy ki miben volt bátor :)
válasza:Mesélsz arról, hogy milyen helyzet adódott?:)
MSN-ed van kérdező? Ha igen, privátban megadhatnád a címed.
Ment a privát!
Ok, leírom mi történt, végülis én is ezt kértem tőletek, hogy majd osszátok meg a sztorit :)
Szóval reggel gondoltam elintézem a bevásárlást, elmentem hát az egyik abc-be vásárolni. KÖzepes méretű üzletlánc, viszonylag elég sok vásárló volt. Befelé menet láttam a parkolóban, a bejárattól nem messze egy kéregetőt, vagyis az a passzyv kéregető, csak ült a fal mellett rongyosan, koszosan, és várt. Bementem, vásárlás közben gondoltam, nosza, itt a lehetőség. Vettem néhány alap élelmiszert, pár zsömlét, párizsit stb... hogy majd kifelé menet odaadom neki. Kiléptem az ajtón, elég sokan voltak kint, páran pakoltak bevásárlókosárból autóba, néhányan újonnan érkeztek és vették el a kocsit, szóval voltak emberek bőven. Na én megálltam kicsit, gondoltam várok míg szétszélednek az emberek, aztán megkérdezem a szerencsétlentől, hogy elfogadna-e némi élelmiszert. Azért nem szerettem volna, hogy ezt a jelenetet sokan lássák, mert mit fognak majd gondolni? Meg hogy néz az ki, hogy én így lealacsonyodok (akaratlanul is ezt gondoltam, hiú az ember ugyebár). Hezitáltam így kb fél percen keresztül, de az emberek csak nem fogytak. Jöttek-mentek, pakolták a portékát a Q7-be stb.. Mondanom sem kell szinte észre sem vették a nélkülözőt. Na mondom b"+zd ki, sz.rok rá mit gondolnak. Megkérdeztem segíthetek-e, elfogadja-e, odaadtam, megköszönte. Közben láttam, hogy páran felfigyeltek a jelenetre, de nem érdekelt. És legnagyobb meglepetésemre, nemhogy lealacsonyodva éreztem magam, hanem éppen hogy kiemelkedve a többi ember közül. Persze csak szerényen, örültem, hogy tudtam segíteni, majd észrevétlenül távoztam is.
Alapjában véve nem szeretek ilyen sztorikat elmesélni. Azt vallom, aki jót tesz, az hallgasson róla, beszéljen róla az, aki kapta :) Most a nemes cél érdekében mégis leírtam nektek, remélem kevesen fogják olvasni :)
De ez is csak egy példa, és továbbra is biztatlak benneteket a bátorságra, legyen az bármi apró dolog: ha eddig nem mertél ismerkedést kezdeményezni egy lánynál, tedd meg, ha bocsánatot akarsz kérni vkitől, de hiúságod visszatartott, légy bátor, és tedd meg, stb stb stb.
Sikerülni fog, és nagyon jó érzés lesz! Megéri!
Aztán majd ide várom az élménybeszámolókat :)
No, hol maradnak a történetek?
Mindegy, így visszaolvasva az enyém is elég nyálas lett, nem tudom mi ütött belém. Néha vannak ilyen periódusaim. Talán túl komolyan vettem a dolgokat.
válasza:Én is mindig úgy viselkedtem hogy jobban érdekelt az hogy mások mit gondolnak rólam, visszafogott voltam, gátlásos sőt félénk, szótlan...
Lányok társaságában meg sem mertem szólalni vagy csak baromságokat sikerült
Tudok tanácsolni pár dolgot:
-változtass rajta, vagy alakíts ki egy új baráti kört
-keress egy jó hobbit, vagy sportot - ezutóbbi nagyon jó önbizalomnövelő
- de ami nekem a legjobban bevált: elmentem dolgozni olyan diákmunkákat csináltam ahol folyamatosan emberekkel vagyok kapcsolatban pl. recepciós, mozipénztáros, ilyenek szóval direkt kényszerítettem magam arra amit előtte sosem mertem első pár nap folyt rólam az izzadtság ma már olyan lazán kezelem az embereket, a lányokat mindenkit hogy el is felejtettem milyen voltam régen :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!