Én vagyok a hülye, hogy azt merem gondolni h. a barátság 2 oldalú dolog?

ember. valahogy így érzek én is .bár nem ennyire de az egy barátom akivel nagyon jóba vok. sokszor érzem azt hogy már megin én kezdeményezek és idegesítem. aztán msre meg mindig rámír aztán van mikor mondja h kéne egyet lazulni a városba:D

szval hagynod kell a barátaidat élni ,nem szabad egy barátnál leragadni ,mer akk úgy fogod érezni hogy nem vagy annyira jó barátja mint ahogyan te tartod jónak a barátságotokat. a mai világban inkább a haveri kapcsolatok a menők.ez van

17f

Különbözőek vagyunk, ez nem azt jelenti, hogy te nem vagy fontos nekik...

Nekem van olyan ismerősöm, aki soha senki nem hív fel, de tényleg, és ha őt sem, akkor ahelyett, hogy mágis ő keresné a másikat csak sopánkodik, hogy nem keresi senki...

Amúgy a barátsághoz az is hozzá tartozik, hogy nincsenek elvárásaink a másikkal szemben, hanem úgy fogadjuk el, amilyen.

Egyébként ha ez zavar akkor akár meg is beszélhetnéd velük, pl amikor találkoztok és a következő taliról beszéltek, akkor megemlíted, hogy jó, majd hívj fel.

Én az problémásabb esetekkel általában tisztázni szoktam, hogy akkor én hívom, vagy ő hívjon fel, de van olyan is, akinél biztosan tudom, hogy nem fog keresni, akkor se, ha azt mondta, hogy holnap beszélünk vagy majd hívlak és nekem kell keresnem. De évek alatt megszoktam és tudom, hogy ő meg örül, ha keresem, egyszerűen utál beszélgetést kezdeményezni és ennyi.

De van olyan ismerősöm is, akit én nem keresek, mert tudom, hogy előbb-utóbb fog, mert még soha nem telt el úgy 3 nap, hogy ne írt volna rám legalább facebookon. Ő meg lehet, hogy azt gondolja rólam mint te a barátaidról, én viszont úgy vagyok vele, hogy minek keressem ha tudom, hogy ő úgyis fog.

Van olyan is, akivel persze ez teljesen kiegyensúlyozottan működik...