Hány éves korodban érezted magad eddig a legboldogabbnak ill. a legboldogtalanabbnak? És melyiknek mi volt az oka? Vagy van, aki úgy érzi az az év hozta neki a legtöbb boldogságot, ami a legtöbb keserűséget is?

en 18 vagyok..es ez az evem a leheto legrosszabb..a szuleim pokolla teszik az eletem..

es talan a tavalyi volt a legjobb..es az azelotti..

18-19 éves korormban éreztem magam a legboldogabbnak, de ugyan akkor a legbodogtalanabb időszakaim is akkor voltak. Kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de ez egy nagyon intenzív időszak volt nekem, akkor költöztem el otthonról egy idegen nagyvárosba, tehát mindkét érzésre megvolt az okom.

Most 22 éves vagyok, és nő.

Elozo vagyok es iskolai evekben szamoltam d amugy is valahogy igy van.

15/lany

úhh, ez az én kérdésem.

"Ez volt életem eddigi legjobb éve": 2005

"Bárcsak sose történt volna meg": 2007. De a 2008-as nyár más szempontból mindennél rosszabb volt. Elvesztettem egy olyan embert, aki nagyon fontos volt. És nem, nincs mód visszakapni.

Amúgy arra emlékszem, h 15 évesen nagyon jól éreztem magam, akkor írtam is egyik barátnőmnek (nyarakat átleveleztük, míg nem tudtunk találkozni, és nyári születésű vagyok), h milyen jó 15 évesnek lenni. :) De h mikor voltam legboldogabb? Hát, nem tudom. A boldogság annyi mindentől függ. 2005 sok szempontból a legjobb évem volt. Érettségi, első szerelem (amiről tudom, h köze sem volt a szerelemhez, de túl "ciki" volna azt írni, h akkor jöttem össze első barátommal :P), új iskola, vidéken, ahova mindigis vágytam, és rakás jobbnál jobb dolog. :)

Legboldogtalanabbnak pedig 2007-ben és 2008-ban éreztem magam (más-más okból), elsőnek azért, mert hatalmasat csalódtam egy srácban, akit szerettem, másodiknak azért, mert miután meghalt a legjobb barátom, rettentő egyedül éreztem magam, és ez hosszú hónapokig így volt. Folyton rámtört a zokogás, és nem leltem örömömet semmiben. Aztán megismertem a Kedvesemet, aki új életet hozott belém. És így 2008-ra mondhatom, h a legtöbb boldogságot is, és a legtöbb szomorúságot is hozta, hiszen az első felében nagyon örültem a legjobb barátomnak, sokat beszélgettünk, ott volt velem, meghallgatott, tanácsot adott, én is segítettem neki, fontosak voltunk egymásnak... Boldog voltam. A halála után mérhetetlen szomorúság költözött belém... aztán a Kedvesem hónapokkal később segített megtalálni újra önmagam.

Egy lineáris folyamatot nem érzek az éveim között, de az egész életem ilyen: hol fönn, hol lenn, hangulatember vagyok... Túlságosan is.

Ne haragudj, h hosszú, és talán kicsit lehangoló voltam...

De hagy mondjam, hogy még csak április van, annyi mindent hozhat ez az év! :) Ha nem gyászolsz, akkor még ne jelentsd ki, hogy ez a legpocsékabb éved. Ha pedig gyász miatt mondod ezt, akkor fogadd őszinte részvétemet. (És azért mondom ezt így, mert más miatt nem igazán tudom elképzelni, hogy az egész éved rossz legyen.) (23/L)

Legboldogabb 2000 nyarán voltam----- "a szabadság íze"

16 éves voltam, 2 hetes tábor, ahol szabadon azt csináltam, amit akartam, elvesztettem a szüzességem, pasiztam, ittam, felhőtlenül (és felelőtlenül) szórakoztam, semmi felelősségtudatom nem volt, ma már erre képtelen lennék, de akkor az a felszabadultság, a hiányzó önkontroll olyan felszabadulttá tett.... Nem vagyok büszke arra nyaramra, de soha nem tehetem már meg, már érzem a cselekedeteim súlyát.

2007 októbertől 2008 decemberig

Aláírtuk a lakás hitelet okt. elején, október közepén volt egy autóbalesetem, totálkár lett a kocsi, és 740e hitel volt rajta, így meg kellett csináltatnom 540e-ért, a pofámat szétvagdosta az üveg, ami megmarad, kibuktam a melóhelyemre, karácsonykor költöztünk be az új lakásba (elmaradt az első közös karácsony), elment külföldre a legjobb barátnőm (9éve az), elhagyott a férjem(2008 okt. 30, december elsején már itthon volt :-), tönkrement a számítógépem...)

Bocsánat, kimaradt: 24/L

És van valóban átmenet az évek között, bár kis átfedésekkel, de szerintem csak azért van, mert jelentőséget tulajdonítunk a naptárnak.