Elégedettek vagytok magatokkal?

Nem egészen. A külsőmön és a belsőmön is van mit változtatni. Viszont rajta vagyok.:)

15/L

Semmivel sem vagyok elégedett.Amit utálni lehet magamon,azt utálom.A kezem,a lábam,a hajam,az orrom,a szemem,a fülem,a hasam,a combom,a térdem,a fogam,a könyököm,a bőröm,ahogy írok,ahogy beszélek,ahogy nem beszélek,a súlyom,az ízlésem,zenében,ételben,ruhákban,a gondolataim,ahogy tömegben viselkedem,ahogy egyedül viselkedem,minden porcikámat gyűlölöm.

Meg kéne halnom.

18L

Egyáltalán nem. Vékony vagyok, magas, nincs mellem, töredezett, váll alá érő (tehát rövid) a hajam, túl kerek a fejem, az alsó ajkam vastagabb, mint a felső, fosszínű a szemem, rondák a fogaim, utálom az anyajegyeket... soroljam még?

A belsőmmel szintén nem vagyok elégedett. Egy hülye, bunkó semmirekellő, béna, lúzer vagyok.

Azt mondanám, én igen. De (és ezt szerintem át kéne gondolnia mindenkinek, aki utálja magát) az önmagunkkal való elégedettség vagy elégedetlenség nem magától értetődő. Meg kell dolgozni azért, hogy szeretni tudd magadat - nem egyszer, hanem folyamatosan. Ez nehéz, de csodálatos folyamat. Én a világot igyekszem elfogadni és megszeretni, és azt vettem észre, hogy mióta így gondolkozom, magamat is jobban szeretem. Tudom, hogy vannak jó tulajdonságaim. És vannak rosszak is - az, hogy gyáva vagyok, szégyellős, esetlen. Például. Próbálom ezeket leküzdeni, szembenézni a félelmeimmel úgy cselekedni, hogy elégedett lehessek magammal.

Persze vannak hullámvölgyek, mikor haragszom magamra vagy csak elégedetlen leszek megint. De igyekszem nem "kicsinálni" magamat.

Ja, és még valami: nekem Csernus Imre könyvei és előadásai mindig nagy löketet adnak :))