Egy szörnyeteggé kezdek válni? Belülről rohadok? Részletek lent.

5 éves koromban enyhe asperger-szindrómával diagnosztizáltak. Ennek köze van az autizmushoz, "amit mások ösztönösen csinálnak és tudnak, azt az autistáknak tudományos módon kell megtanulniuk". Ez nem tudom mit jelent pontosan, egy könyvben olvastam, de a lényeg, hogy állandóan visszahúzódó voltam kiskoromban, és csomószor csináltam hülyeségeket vagy hülyeségeket beszéltem, ami miatt lenéztek. Az elköltözés egy másik városba még rá is tett egy lapáttal, főleg, hogy nem nagyon tartottam a kapcsolatot régi osztálytársaimmal. Akkoriban a számítógépes játékok érdekeltek, semmi más.

13 éves koromban volt az, hogy úgy-ahogy ki tudtam nőni ezt, de a nyomai talán most is megvannak. 8.-os ballagásomra már jóba lettem osztálytársaimmal, de gimnáziumban mindig kissé visszahúzódó voltam. Ott csak egynéhány barátom volt, akikkel mindig elvoltam, és különböző haverok, akikkel el tudtunk beszélni. Ekkor az érdeklődési köröm már kiterjedt gitározásra és a rockzenére.

Nem voltam boldog. Csúnyának és hülyének éreztem magam. Bár ötös tanuló voltam, a lexikális tudás nem egyenlő azzal, hogy valaki az életben is okos. Akkoriban az volt a bajom, soha nem lesz barátnőm. Vagyis voltak, kb 3 barátnőm volt, akikkel egy hónapnál tovább sosem voltam velük, mert kidobtak. Magányosnak éreztem magam, még akkor is, ha voltak haverok, akikkel eljárhattam kocsmába. Akkoriban azt gondoltam, csak akkor lehetek boldog, ha rám talál egy lány, aki szeretni fog.

Végzős koromra sikerült ennek a lánynak megtalálnia, aki idősebb nálam. Addigra már az önbizalmam is megnőtt, és már nem éreztem magam magányosnak és minden erőmmel azon voltam, hogy jó legyen neki. Ám ekkor egy újabb probléma ütötte fel a fejét : szüleim. Az egy dolog, hogy érettségikor csesztettek, hogy tanuljak (amúgy is tanultam volna), de már láttam rajtuk, hogy bele vannak fásulva munkájukba.

Szüleim még most nyáron is szoktak veszekedni. Apám kritizál mindent, mindent ami a TV-be megy (tudom, hogy a kereskedelmi adók hagynak maguk után kritizálni valót, de itt most a "visszabeszél, mint nyugdíjas a TV-nek" van), a munkahelyét, a politikát, a társadalmat, de még engem is, mikor beszélgetünk.

Aztán ma anyámmal elkezdtünk beszélni egy társadalmi problémáról. Oda lyukadtunk ki, hogy semmit nem tanultam, csak az utolsó pillanatban kaptam észhez, mikor már századszorra mondták nekem, hogy tanulni kéne. Holott ez nem igaz, tanultam amúgy is, csak ők nem látták, mit csináltam a szobámban. Ezt apám támadó stílusában mondtam, erre kifakadt, hogy "NE TÁMADJ! EZ APÁD UNDOK STÍLUSA, AMIBŐL MÁR ELEGEM VAN!" vagy valami ilyesmit.

Vagy lehet onnan vettem ezt a stílust, hogy állandóan gyűlölködök ezen az oldalon? Amikor rossz kedvem van, egy 40 éves munkásembernek (mint apám) adom ki magam. Nézzétek meg :

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__hazife.. 06-16 16:49

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__189.. 06-16 23:10 (semmi bajom a rendőrökkel, csak uszítok)

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__egyeb-..

06-12 20:15

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__egyeb-kerdesek__1897..

06-16 17:57 és 06-16 18:27

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__torvenyek-jog__18969..

06-16 13:52 (itt a vicces, hogy 15 évesen kezdtem először kocsmázni)

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__hadsereg-hadvezetes_.. tegnapelőtt 00:04

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__199.. ma 01:14

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__torvenyek-jog__20016.. ma 00:21 (egyáltalán nem így gondolkodok)

Vagy lehet, hogy a folyamatos gyűlölködés nem a düh levezetése, hanem ettől leszek folyamatosan depressziós?