Milyen elvek szerint élsz? :]

Sose adom fel, mindig lesz valahogy. Ez az alapelv.

Mondjuk elég nehéz néha sírás nélkül végigmenni az utcán, ha kisebbségben vagy, összesúgnak mögötted, esetleg még trágárságokat is kiabálnak...Elég sokmindenen szoktam gondolkozni, ezeket többnyire le is írom. Kicsit művész lélek vagyok, néha csak ülök, gitározok és felejtek. Azon töprengek, hogy mi bujkál azokban, akik utánamszólnak. Ki mondta nekik, hogy aki nem oda tartozik, azt ki kell lökni? Én sem önszántamból vagyok ott, de megtanultam a kib@szott nyelvüket, plusz még az angolt is, úgy viselkedem, ahogy ott illik, velük mindig a legjobb tudásom szerint beszélek és a suliban is próbálok minél jobb és kitartóbb lenni. Úgy igazán a gitártanárom az az ember, akit igazán tudok becsülni, ő az egyetlen magyar a családomon kívül, aki itt lakik és hihetetlenül bölcs, okos, nagyon tisztelem is, segít a mindennapi gondokban. Ő is megjárta azt az utat, amin én járok, együtt játsszuk a Working class hero-t, mást nem tehetünk.

14L

Én elég realista vagyok/voltam/leszek,két lábbal állok a földön!

Hát elég előítéletes vagyok másokkal szemben,de próbálom normalizálni ezt a dolgot!Megpróbálom keresni az emberekben a jót!

Mostanában könnyebben beszélgetek idegen emberekkel is.

Nem nyílok meg teljesen bárkinek,viszont ha ezt valakinek sikerül elérnie,akkor úgy érzem, hogy jó barátra lel személyemben(ezt ne vegye úgy senki,hogy egoista p.cs vagyok)!

A rossz tulajdonságaim közé tartozik az is,hogy ha én egyszer egy embert elkönyveltem X-nek,Y-nak,azon nehezen tud már változtatni.

Néha úgy érzem, hogy túl sok sztereotípia van már bennem az emberek felé és kevés olyan ember van akiben megbízok és barátnak tudom őket nevezni.

El szoktam gondolkodni azon, hogy vajon bennem van a hiba, hogy nekem ,,túl magasak az elvárásaim" az emberek felé?

És úgy érzem, hogy néha jó lenne ,,hülyébbnek" és nemtörődömnek lenni és akkor nem lenne ennyi problémám...

Egyébként nehezen tudtam kimutatni az érzéseim, de nekem ezen az írás és az éneklés segített!

hát kicsit hosszúra sikerült...:)

A jövővel nem foglalkozok.

Sztem mindenki ellenség előítéletes vok.

úgy adok erőt magamnak hogy azt mondom hogy legyőzhetetlen vagyok.

tegnap 18:53, dobj majd egy privit a blogod címéröl, légyszi! :)

Kicsit több, mint fél évvel ezelött hatalamsat változtam. Elkezdtem a pozitív dolgokkal foglalkozni, nem a rosszra koncentrálni. Föleg a gondolkodásomra értem ezt.

Sokszor használom az agykontrollt, föleg a magam megváltoztatására, kisebb-nagyobb dolgokban. És úgy veszem észre, hogy hatásos :)

Segít a mindennapokban ez a pozitív hozzáállás, és a szép emlékek felidézése. Meg az, hogy mindig van mire várni. Vagy egy találkozó, egy nyaralás, egy fellépés, egy esemény, akármi.

A tánc, a kung fu, a könyvek és a zenék, a beszélgetések és a nevetések legtöbbször feltöltenek.

Elöítéleteim sajnos vannak, de próbálom nem figyelembe venni öket.

Az emberek egyre jobban érdekelnek. Akár az utcán egy jelenet, akár a barátaim között, szeretem figyelni a reakcióikat.

Próbálok nyílt lenni, sokat mosolygok. Nagyon szeretem azt a dolgot, amikor csupán a metakomminukációmmal meg tudom változtatni a hangulatomat. Ha például szomorkásnak érzem magam, de csakazértis felszegett fejjel, elöre nézek, és eltüntetem a szomorú kifejezést az arcomról, jobban érzem magam, és egy idö után eljön legalább az egykedvüség :) Aztán sokszor a pozitív hangulat is.

Ezek miatt mondhatom, hogy huzamosabb ideje boldog vagyok :)

16/l

(bocsánt a hosszú ö-k és ü-k hiányáért)

És Veled mi a helyzet, kedves Kérdezö?