Ha a Pokolra kerül az, aki nem keresztény elvek szerint él, akkor a Pokolban újra találkozhatunk a barátainkkal, nem?

Nem feltétlenül kerül pokolra az, aki nem keresztény elvek szerint él. A szegény AIDS-es afrikai éhező kisfiú sem kerül pokolra, csak mert nem volt megkeresztelve. Ellenben a tömeggyilkos valószínűleg igen. Bár nem tudom, mert ha őrült volt, akkor végül is nem ő tehet róla, vagy nem tudom. XD

És a pokol semmiképpen nem vidám hely, annak nem lenne értelme. XD

Ezt már régen is megfogalmazták a hitetlenek valahogy úgy, hogy "ha a szüleim elkárhoztak, én sem akarok a mennyországba kerülni".

Azonban az ilyen teljességgel helytelen beszéd. Azt persze nem tudhatod, hogy elhalt szüleid vagy más hozzátartozóid üdvözültek-e odatúl. De ha valamivel, éppen azzal segíthetsz még rajtuk, hogy Istent híven szolgálod s abban a vallásban tiszteled, amelyet mint igaz vallást az Isten maga jelölt meg életutadul. Imádkozzál, hogy szüleid is üdvözüljenek vagy üdvözültek legyenek; mert Isten az ő haláluk pillanatában előrelátta a te imádságodat s talán éppen e miatt az imádság miatt adta meg nekik is a végső pillanatban a megtérés és bűnbocsánat kegyelmét. A pokolban viszont nincs boldog viszontlátás, még azok közt sem, akik e földön szerették egymást, mert ott mindenki csak gyűlölni tud már; azért csak a mennyország lehet az a hely, ahol szeretteiddel találkoznod kívánatos.

A pokol nem egy földrajzi hely hanem a személyes öntudat szánalmas állapota, valamint a mennyország se egy hely, hanem a tudat tökéletes állapota. Az emberi öntudat folyton e két szélsőséges állapot közt ingadozik; e dolgok nem a halál után következnek be, ez lehet a jelen életünk része vagy szakasza. De ki tudja, talán folytatódik a halál után is.

Vannak köztünk akik a tudatnak ahhoz az állapotához vannak közel amit pokolnak nevezhetnénk, a vidámság azonban távol van onnan, a tudatnak abban az állapotában több a gyűlölködés, a civakodás, az ellenségeskedés, az irigység, stb. A „barátaink” helyesebben cimboráink a tudat e szánalmas állapotában nem igazi barátok inkább ellenségek.

A keresztény elvek segíthetnek a tudat fejlesztésében, de vannak más vallások vagy eszmények, melyeknek célja szintén az emberi tudat tökéletesítése.

Ahol jól érzed magad, nem pokol. A pokol attól pokol, hogy nagyon nem érzed ott jól magad. Tegyük fel, elkerülsz egy olyan táborba, mint Auschwitz volt. Nap mint nap kínoznak szenvedsz. Aztán meglátod, hogy valaki, aki nagyon kedves neked, szintén ott van, és vele is ugyan az történik, mint veled. Te ekkor ezt mondod magadban:

1, De jó, ő is itt van!

2, Még nehezebb itt lenni az óta, hogy tudom, ő is itt van, és ugyan úgy szenved, mint én.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Szia!

Miden ember a pokolba kerül a halála után, mert a sír és a pokol váltófogalmak a Bibliában. Innen van a feltámadás az igazak támadnak fel előbb az örök életre, és a kárhozatra méltók támadnak fel utóbb, az ítéletre. Az ítélet után pedig Isten visszaveszi az életet azoktól, akik alkalmatlannak bizonyultak a örök életre.

A mennyország most sem kihalt hely, nagyon sokan élnek ott már most is, érdemes elolvasnod Jelenések könyvét. Itt arról is olvashatunk, hogy az üdvözültek "megszámlálhatatlan sokaság"-ként jelennek majd meg az Isten előtt.

Üdv. Péter