Milyen elvek szerint élsz? :]

Megpróbálok úgy élni, hogy egyedül megálljak a lábamon (anyagilag és érzelmileg is), mert eddig nagyon sokszor estem pofára. Nem azt jelenti ez, hogy nincsenek emberi kapcsolataim, csak megpróbálom belülről erőssé tenni magam, és nem másoktól függni.

Általában optimista vagyok, mindig a legjobbat remélem, a végsőkig bízok, de azért közben mindig felkészülök a legrosszabb lehetőségre is, minden döntésem előtt átgondolom, mik lehetnek a következmények.

Közben pedig igyekszem igazából átélni azt, ami éppen történik, a nagy dolgoktól kezdve az egészen aprókig, szeretek mindent kiélvezni (pl. a sikereket, vagy akár csak az étel ízét, amit épp eszem).

A dolgokban először a rosszat veszem észre, főleg ha változással járnak, de aztán mindennek megtalálom a jó oldalát. Az embereket viszont általában kategóriák szerint látom (pl. "na ő egy okoskodó jogász, ő egy rendes roma, stb.), előítéletes vagyok, azt hiszem. Valaki vagy pozitív számomra, vagy negatív, köztes állapot nem nagyon van. :)

Talán ennyi. :D

Ateista vagyok, de az életem legtöbb pontján mégis keresztény elveket vallok. Igyekszem segíteni mindenkinek, akinek tudok, és szebbé tenni a világot. Emellett igyekszem minden nap minél többet tanulni, nagyon sokat olvasok és filozofálok. A tanulás, új dolgok ismerete okozza talán a legnagyobb élvezetet, legyen szó bár egy új matematikai módszerről, filozófusról, receptről, regényről vagy a kenyérsütő működéséről :)

Bízom az emberekben, jónak tartom őket. Érdekes módon ebben eddig nem csalatkoztam. Persze van mindenkinek rossz oldala is, de mindig van jó is, amit észre kell tudni venni. Néha ezt az oldalt olvasva elkeseredem, mert nagyon sok olyan válasz érkezik, ami arról szól, hogy bántsa a kérdező a másikat. Például üvöltesse éjszaka a zenét a rossz szomszédnak. Ezt képtelen vagyok emgérteni, én hasonló helyzetben átmentem egy tányér sütivel, és nagyon kedvesen fogadtak, kiderült hogy nem is tudják hogy zavarnak.

A lényeg az, hogy szerintem rossz ember nincs, vagy csak nagyon kevés lehet, mert többezerrel, talán több tízezerrel találkoztam már, és ők mind jók voltak.

Meghatározók még az életemben az érzéki örömök, nagyra értékelek egy jó dohányt, szép zenét, finom ételt, minőségi szexet. De a futó kalandokat is. Egyébként ezen a téren sem értem a legtöbb embert, sokaknak hihetetlen maradi felfogásuk van, és ezáltal sok jó élménytől önkéntesen megfosztják magukat.

Azt hiszem, ezek az életem főbb vonásai, mozgatói. Persze lehet még finomítani, de nem itt és nem most. Nemsokára lesz egy blogom, ahol ezt a filozófiát igyekszem majd kifejteni, alkalmazhatóvá tenni, mert úgy látom, hogy ha hasonló dolgokon elgondolkoznának az emberek, akkor sokkal többen sokkal boldogabban élnének.

Én boldog vagyok :)

Pesszimista vagyok és realista is. Mikor mi. Mióta van egy fiam próbálok optimistább lenni, de az biztos, hogy boldogabb vagyok. Igyekszem nem ítélni külsőről, bár bevallom akinek elöl hiányzik legalább 1 foga azt már butának és primitívnek tartom, Mónika sóban a helye. Na meg a Romákkal vannak "előítéleteim" bár én pusztán csak tapasztalatnak abból a rosszabbik fajtának nevezném.

Alapjáraton, ha új embert ismerek meg ( ez általában valakinek a valakije) jól állok hozzá, nem írom le külsőségek miatt, mert bízom az ismerőseim ízlésében. Ettől függetlenül égettem már meg magam, kevésbé vagyok bizalmas és nyitott az újonnan megismertekkel.

Tetszik a kérdés. :)

Én realistának tartom magam, de azért néha jó elrugaszkodni a világtól és képzelődni...de optimista is vagyok, csak így működik az egész. Igyekszem mindenben meglátni a jót, mert fejlődni csak így tudok. A tavalyi évben nem sikerült semmi nekem, de tényleg semmi. Sem a magánéletben, sem a tanulásban, sem a családban, sem a karrierben...szóval olyan igazi vesztes év volt. Nagyon sokat sírtam abban az évben és nem is láttam értelmét a további tervezgetésnek. Aztán megelégeltem ezt az önsajnáltatást, és azt mondtam: jó, ebből elég, ez most sikertelen év volt, de jövőre mindent megcsinálok, ami most elmaradt! És tényleg sikerültek a dolgaim, csak azért. mert megváltoztattam a hozzáállásomat a dolgokhoz. És most, h tudom, hogy így is lehet csinálni, most már mindenben meglátom a jót. Azt is tudom, a tavalyi évben mi volt a jó: az, hogy megerősödtem. Eddig minden bejött, de ha véletlenül valami nem sikerülne, nem törnék össze, mint tavaly annyiszor. Tanultam a hibáimból, nem csak egy tervem van, hanem rosszabb esetre b terv is, mert minden megtörténhet.

Sokkal inkább megtanultam becsülni azt, amim van. Persze, lehet azon keseregni, mennyire rossz anyagi helyzetben élünk, vagy nem talált még meg a szerelem és ilyenek...de ehelyett meg kell látni a szépet: van egy szerető családom, akik mindenben mellettem állnak, jobbat nem is kívánhatnék, jobban megbecsülöm a pénzt, mint azok, akiknek az ölükbe hull, nincsen szerelmem, de helyette van néhány igazán jó barátom, akikkel mindig el tudok beszélgetni, hülyülni, fiatal vagyok, lehetőségem van új dolgokat tanulni, még semmiről nem késtem le...kell ennél több? Persze én is néha elbizonytalanodom, mert ami hiányzik, azt előbb-utóbb pótolni kell, de egyelőre nem görcsölök semmin, minden okkal történik, most már tudom.

Igyekszem minél kevésbé előítéletes lenni és megadni mindenkinek a lehetőséget, hogy bizonyítson nekem. Tizenéves koromban szokásom volt másokat a külsejük alapján lenézni, leszólni...de ma már tudom, hogy ez butaság volt. Egy úrilánynak kinéző, márkás cuccokban járkáló lány is lehet aranyos és vicces, egy kevésbé előnyös külsejű fiú is lehet intelligens. :)

Persze azért van úgy, h rosszabb napokon nem tudok előítélet nélkül nézni a lányra, aki olyan stílusosan van felöltözve, ahogyan én is szeretnék...és van mellette egy társ, akit most hiányolok. Na de hát emberből vagyok, hibázok néha....a lényeg, h igyekszem változtatni és jobbá lenni minden téren. :))

Pozitívan szemlélem az életet, nem idegeskedem apró dolgokon és ha valaki beszólogat akkor inkább lenyelem a mondanivalóm. Ez nagy részt köszönhető annak, hogy majdnem meghaltam.

Egészségesen étkezem, 16 éve nem eszek cukros dolgokat. Nem eszek disznótm, marhát csak csirke és pulyka mellett.

Kicsit magamnak való vagyok, szertek itthon lenni és egy jó könyvet olvasni.

Eltervezem a lépéseimet, szeretem ha mindig van B-tervem. Most nag döntést hoztam az életemben, 1 évet fogok külföldön tölteni, hogy tanuljak és dolgozzak. Utána pedig újra egyetem.

Szeretem a családom, az állatokat és kevés igaz barátom van.

22/L.

Nekem az fontos,hogy önálló legyek,ne szoruljak állandóan arra hogy más moson-főzzön-takarítson rám mert szerintem a kiszolgáltatottság megalázó. Igyekszem tisztelni és segíteni mindenben azokat akik fontosak számomra - család,párom,barátaim. Próbálom kiszűrni a giccset,a cukormázat és csak az igazi értékekkel foglalkozom.

Az embereken nagyon sok esetben átlátok és megundorodom tőlük,pedig nem vagyok előítéletes. Taszít lányban-fiúban egyaránt az erőszakoskodás,az erőfitogtatás,a céltalan harsány viselkedés (bár szeretem a vidám,hangos embereket,a párom is az,de csak azért hogy ne legyen csend,nem kell üvöltözni). Haragtartó vagyok,akit egyszer megutálok,azzal soha többé nem akarok semmilyen viszonyt. Kevés emberrel vagyok jó viszonyban,pedig igazán igyekszem.

Nekem az segít a hétköznapokban,hogy érzem hogy valami célom van,valami különleges Sorsra születtem :) Csak még nem jöttem rá hogy mire. Ezért élnem kell,tapasztalnom és ha gondjaim vannak akkor meg kell oldanom ha rajtam múlik,ha pedig nem tudom befolyásolni az eseményeket,akkor ki kell beszélnem magamból. Általánosságban,mindent meg kell beszélni,nem lehet elfojtani,elsumákolni a dolgokat (főleg azokkal,akiket szeretünk). A párommal is nem egyszer összevesztünk,de miután lehiggadtam,szépen elmondtam mit gondoltam,mit éreztem,mit javaslok és megoldottuk a dolgot.

Nem tudom hogy ez optimistának,pesszimistának vagy realistának számít,de ilyen vagyok :)