Többet ér-e a halál?
Már most 33 éves férfi vagyok!Teljesen egyedül vagyok!Munka és életkedv nélkül!A barátok is eltüntek,amit nem is bánok,mert nem voltak valami jó barátok!
A munkám eddig sem szerettem és nem érdekel,hogy lesz-e másik.Most annyi pénzem van még,hogy kihúzzam az idei évet szerényen.Nem is érdekel mi lesz utána!
Már sehová sem megyek és pénzem sincs rá.
Gyakrak olyan gondolatok fordulnak meg a fejembe,hogy főbe lövöm magam.Pedig nincs is fegyverem.Az öngyikosságot sem tervezem!Ez a gondolat olyankor jön elő váratlanul,amikor kicsit megnyugszom és nem aggódom.Ez a fura!Intenziven átérzem gondolatban ezt!
Mindez 33 évesen már nem olyan,mint tizenévesen vagy huszonévesen.
Igazából már nem is vágyom semmire.Sem társra,sem családra!
Egy bölcs barátom mondása jut eszembe:
„Többet ér a halál,mint egyetlen fájdalmas pillanat az életben!”
Azért irtam ezt ide ki,hogy kiirjam magamból!Nem várok el semmit a hozzászólóktól!
Az se lenne baj,ha senki sem szólna hozzá!
válasza: válasza:Hát én hozzászólok,akár tetszik,akár nem. Fiatalabb vagyok nálad,de megszámolni sem tudom,hogy ha minden nehézség,vagy -ahogy Te írtad - "fájdalmas pillanat" miatt,ami az életemben volt megszálltak volna ilyen gondolatok,már régen a diliházban lennék. De nem tettem! Lehet sajnálni magad a veszteség miatt 1-2 napig,de ennyi,aztán tovább kell menni az úton. Mert ha belegondolsz az önsajnálat,és a "bűnös gondolatok" sem oldanak meg semmit,csak időhúzás,márpedig az élet rövid ahhoz,hogy ilyenekre fecséreljünk napokat,heteket,vagy akár éveket.
Kapd össze magad és viselkedj felnőtt férfi módjára! Addig is,amíg ezen dolgozol sétálj el a helyi könyvtárba vedd ki ezt a könyvet: [link]
,talán még segíteni is fog.
26/N
válasza:Az élet tele van fájdalmas pillanatokkal, vagy megszoksz vagy megszöksz. De ha mindenki főbe lőtte volna magát, aki egyszer átélt valami fájdalmasat már rég kihalt volna az emberiség.
Legyen mindig valami célod, még ha nagyon kis dolog is az. Te is ugyanolyan fontos vagy, mint bármely másik ember!
Hallgasd meg ezt:
válasza:ma 12:47
Drága,hölgyem!
Azt hiszem nem értetted meg és lehet a többiek sem!
Talán oda kellett volna irnom,hogy ez nem egy uj állapot,hanem az egész életem ilyen!
De én nem sajnálkozom,mégha ugy is tünik!
válasza:hát emberek, egy "normális" ember sosem fogja megérteni, hogy gondolkodik valaki aki teljesen belesüppedt a mocsárba!
ha ha.. nem a mindennapi életről kellene beszélni, hanem hogy benned van egy lélekék. ami nem bontakozott ki. ne dobd el soha!
a halálnál minden többet ér, a halál egy nagy SEMMI. igen is akarsz valamit, senki nem akarja a semmit, maximum megmozdulni nem akar mert 33 éves lánc van rajta.
gondolataim ilyen helyzetben: csak egy EGÉSZ VILÁG van körülöttem! én meg vagyok akkora ostoba hogy ezt eldobjam? élni fogok, ha már megszülettem! ha majd 33 éves leszek, és még nem értem el semmit, és nem lesz semmim, csak élek mint egy gép, akkor is, tuti nem lövöm fejbe magam, fogom magam, otthagyok majd mindent! körülnézek a világban. és ha nem látok semmi jót, egy apró fénysugarat az egész világon, akkor majd végzek magammal.. de tuti hogy van valami, amiért megéri minden nap felkelni! egy fűszál amire rá süt a nap. mert az életnél nincs semmi ami jobban megérné! de ha ennyire ostoba az ember, hogy erről lemondana pedig még egyszer ennyi ideje lenne LÁTNI és ÉREZNI, amit ezután soha sem fog, akkor csak tessék..
de te még nem értesz semmit, ennyiben hagyod? a lelkeden 2 méteres pókháló ül és csak a mindennapokat látod. pedig ott van, a szemedbe ordít az is amiért él az ember.
válasza: válasza:Ez nem igaz! Mindig történhet egy váratlan szerencsés fordulat az ember életében, amit amúgy soha nem is tudhatna meg. Ne lásd már ennyire sötéten a dolgokat!
Gondolj bele, mennyi olyan ember is van a világon, akiknek mindenük megvan, jól alakult az életük kívülről minden suzempontból, mégis boldogtalanok és életkedv híján még azok is az öngyilkosság gondolatával foglalkoznak. Neked legalább még van esélyed pozitív dolgokat megélni az életben, ők meg a kiégés miatt vannak padlón.
válasza:Drága Uram! :D
Értem én,hogy miről írsz,Te vagy az örök pesszimistaság depressziós élő példaképe. Értem.
De bizony,hiába tagadod,ez az önsajnálat amit Te művelsz,habár még nem találkoztam olyan emberrel aki gyerekkora óta ennyire kitartó lett volna benne.Hmmm... Már teljesen tökéletesre fejlesztetted ezt a "Nem tudom,nincs,de nem is kell,sőt még csak nem is érdekel" hozzáállást,ezen már nem tudsz többet csiszolni,33 év kemény munkája van benne, elkészült! Már csak tanulni lehetne tőled,de mindenesetre tényleg lenyűgöző az az energia amit belefektettél.
Most,hogy kiderült még is tudsz valamit ennyire megszállottan,és hosszú évekig untalanul,ráadásul jól csinálni,talán mégis elkezdhetne érdekelni valami más is,valami új. Nem gondolod? :)
26/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!