Elértem a szakadék legalját?

Elegem van az életemből, szinte sose voltam még igazán boldog, és egyre lejjebb és lejjebb csúszok. Nincs sikerélményem semmiben, nincs célom se már, csak várom a véget, mert még ahhoz is gyáva vagyok hogy magam vessek véget az életemnek.

Nincsenek barátaim, nincs hobbim amiben kiteljesedhetek. Sose volt még barátnőm és szinte folyamatos visszautasítást kapok, felregisztráltam egy társkereső oldalra de lassan egy éve már mindenki szarik rám ott is. Pedig próbálom magam pozitívnak mutatni. Ma pl véletlen bejelöltem egy csajt aki azt mondta hogy a külső nem lényeg, később észrevettem hogy már van egy gyereke is, de még ő is elutasított.

Itthon is folyton csak lecseszést kapok, anyám folyton érezteti velem hogy mekkora egy nulla vagyok egy jó szava nincs rám. Pedig nem dohányzom nem drogozom csak éppen egy hatalmas lúzer vagyok.

Munkát se találok már 1 éve, tudom hogy az én hibám mert mikor tanulhattam volna nem tettem, nem értek semmihez, és egy érettségin kívül nincs semmim.

Ráadásul anyukám se dolgozik már egy fél éve, és a pasija tart el mondhatni minket, én már ezt egyre megalázóbbnak érzem, de nem tudok kitörni, nem találok munkát vagy lehetőséget. Munkaügyi központon keresztül jelentkeztem ilyen képzésre de arra se vettek fel pedig ez már a második alkalom.

Szinte már csak itthon vagyok, és érzem ahogy az élet elmegy mellettem, egyre jobban szeretet hiányom van, és nem csak az. Nagyon hiányzik egy nő mellőlem, úgy érzem ha valaki elfogadna, akkor abból nagyon sok erőt meríthetnék, de ehelyett csak egyre jobban elgyengülök, már csak a remény éltet hogy még előttem az élet. De jelenleg azt se látom hogy 1 év múlva hol leszek azon kívül hogy valószínűleg nem jobb helyen.

Az egész életem kudarcait annak tartom hogy nem volt sose apám, egy nevelő apám volt aki folyton terrorizált és félelemben tartott, amíg el nem érte hogy a szobámba zárkóztam, most hogy elkerültünk tőle azt hittem hogy csak jobb lesz, de egyszerűen nem tudok alkalmazkodni a világhoz. Úgy érzem egyedül nem fog menni de nincs senki mellettem se család se barátok senki, szeretném azt hinni hogy én reagálom túl de ez nem igaz.....