Miért félek a szerelmi kapcsolatoktól?
Lassan 19 éves leszek, de még egyszer sem volt barátom (és egy éjszakás kalandom sem :D).
12-13 éves korom óta dúlnak bennem a hormonok, és (gondolatban) nagyon vágynék kölcsönös érzelmeken alapuló testi kapcsolatra, kimondottan perverz is vagyok (persze azért még a jó ízlés keretein belül) :D
Ennek ellentmond, hogy a szüleim kifejezetten konzervatívok, pl. apám ellenzi a házasság előtti szexet. :D
Régebben azt hittem, azért nem próbálkoznak be nálam a pasik, mert ronda vagyok, gimi első osztályában egy srác is állandóan csúfolt (aztán szerencsére kilépett az életemből...)
16 lehettem, amikor először próbálkozott, pontosabban igen durván nyomult rám egy srác. Először azt hittem, hogy csak barátkozni akar, és megengedtem ( a részemről baráti, a "há' nincs az az isten hogy egy ilyen lányra mint én bárki is rágerjedjen..." alapon), hogy átöleljen. Ő viszont meg akart csókolni, és elkezdett tapizni. Halálfélelmem volt. Egy értelmes "Hagy abba!" kérést nem bírtam kidadogni, mozdulni meg megint nem bírtam, a szerencsém csak annyi volt, hogy megcsörrent a mobilja, és haza kellett mennie. És nem, ez nem egy diszkóban történt, hanem fényes nappal egy bevásárlóközpontban...
Máig nem bírom megemészteni: a saját kis világomban rengeteget álmodoztam/álmodozok arról, hogy egy fiú/férfi így érjen hozzám, de miután megkaptam, azután még vagy másfél óráig remegtem, és nem a gyönyörtől... Ami megint csak érdekes, hogy "ott" viszont nagyon nedves voltam. Ezt is csak akkor vettem észre, amikor elmentem a mosdóba, addig fel se tűnt. :S
Egyáltalán nem járok bulizni, de sajnos sulin kívül egyéb helyekre sem, így nincs túl sok lehetőségem az ismerkedésre. Neten viszont már több nagyon szimpatikus sráccal is beszélgettem. Amikor felhozták, hogy élőben is találkozhatnánk végre, a szüleimmel is szívesen elbeszélgetnének, hogy engedjenek nekem kicsit nagyobb mozgásteret, én elvileg (hozzájuk hasonlóan) szintén lelkes voltam, de egyre jobban felülemelkedett rajtam egy, a föntebb leírthoz hasonló félelem, és véletlenül akaratlanul elkottyintottam vagy kitaláltam valamit, ami miatt unszimpatikusnak tűnhetek a szemükben. Úgy a 4. ilyen "furcsaságom" után már saját magamon is elkezdtem csodálkozni, és legutóbb nagyon vigyáztam a "számra", nehogy megint elijesszek valakit. Amikor azt hittem, már minden rendben, akkor a félelem megint felülemelkedett, és reflexszerűen újra sikeresen elvágtam magam egy fiú előtt..
Eddig nem éreztem bűntudatot ezek után a "lekoptatások" után (mert tényleg nem szándékosan csináltam =( ) sőt(!) sokszor megkönnyebbültem hogy mégsem láttuk egymást élőben, és megszűnt a félelemem is...
A legutóbbi srácot nagyon megszerettem, de nála is ugyanígy felülemelkedett a félelmem. Tényleg nagyon sajnálom szegényt, fogalmam sincs, miért vagyok ennyire elcseszett...
Ha az utcán egy idegen fiú megszólít, akár egy teljesen átlagos dologgal, pl. hogy "Mennyi az idő?", akkor is ugyanezt a félelmet érzem, elkezdek remegni, "köpni nyelni nem tudok+... :(
Volt már valaki hasonló helyzetben? Szerintetek mi velem a baj? :(
válasza: válasza:Lelki gondjaid vannak, nem kérdés. Pszichológussal vagy anélkül de még ismerkedés előtt rendet kell tenned magadban.
Neten NE ismerkedj. Lehetőleg soha. Lánynak még oké lenne, de egy fiú legyen már annyira férfi hogy élőben probálja eladni magát, nem animált smile-ikkal. Nincs ideje/akármilye a srácnak élőben ismerkedni? Akkor nem érdemel meg téged! Álljon a lábára és tegyen hogy legyen ideje/akármilye.
Még valami: én elfogadlak úgy ahogy vagy és szeretlek úgy ahogy vagy. El tudod képzelni? El tudod hinni? Azt, hogy pusztán a soraid közt olvasva ezt érzem? Ma ugyanis nem divat szeretni valakit önmagáért, anélkül hogy ki akarnánk sajátítani (én legyek neki a legfontosabb, féltékeny leszek ha másra néz, bla-bla... :) )
Tehát nyilván nem szerelemmel szeretlek persze. De érdekes lecke hogy elhiszed-e ilyen érzések létezését feléd. Megengeded-e, hogy valaki szeressen? Nem ölelésekről meg ajándékokról meg hasonló tettekről legyen itt szó. Hanem mint ha pl a szeretet egyfajta energiának fognád fel. Megengeded hogy ilyen energia elérjen téged, a valódi belső énedet gazdagítsa, vagy lepattintod magadról a félelem pajzsával? Oké lelövöm magam, kezdek átmenni túl spirituális szintre :D
Egyébként 22F, aki nem fog neten ismerkedni (veled sem :D )
válasza:"Egy rendkívül türelmes és gyengéd, odafigyelő partner tudná feledtetni veled ezt az élményt."
22F hozzászólásából rájöttem arra, hogy ez sem használna, mert a másik gondom, hogy egyszerűen nem értem, miért is tudna engem valaki szeretni, és ez az érzésem nemtől független. Azok a "barátságaim", ahol nem érzem magam alsóbbrendűnek, egyoldalúak és felszínesek, látom, hogy a másik fél lelkes, de ez sajnos egyáltalán nem ragad át rám, de "minek bántsam meg..." alapon úgy teszek, mintha ez az érzés kölcsönös lenne.
A másik fajta "barátságaimban" én lennék egy ideig a (szó szerint) rajongó fél. Általában akkor közeledek egy másik lány felé, ha különlegesnek látom, és úgy érzem, tanulhatnék tőle valamit. Velük kezdetben tényleg nagyon jól érzem magam, de mindvégig ott motoszkál a fejemben , hogy " no, ládd' e, hozzájuk nem nőhetsz fel sose...". Ez nem irigység, mert nem az idegesít, hogy ők szépek/sikeresek/intelligensek hanem hogy én nem vagyok az. Végül, amikor az "egy darab sz*r vagyok csak" fázisba érek, akkor besokallok, és szép lassan elkezdem "leépíteni" velük a kapcsolatot, de nem durván, összeveszésekkel, csak egyre kevesebbet beszélgetek/találkozok velük. Ők persze nem jönnek rá, hogy miért csinálom, pl. van egy lány, akivel már kb. 2 éve nem beszéltem, de még mindig hívogat telefonon (én persze sose veszem fel).
Logikus magyarázat a viselkedésére az lehetne, hogy tényleg láthat bennem valamit és értékesnek tart, viszont ha összehasonítom magam fele, ez a feltevés nem kicsit hangzik nevetségesnek.
Amikor megismerkedtem azokkal a fiúkkal, valójában nekik sem hittem el, hogy tényleg megkedveltek, esetleg barátságon kívül többet is szeretnének, mert "Há' miért pont én, amikor sokkal jobbat is kaphatna...?"
Voltam már több pszichológusnál (bár ezekről a problémáimról nem esett szó), de csak felesleges pénzkidobás, óra/6ezer a semmiért...
Egy ember van csak, akiről már kezdem elhinni hogy (felebarátként) szeret, de ehhez is kellett négy év, és pont mire így kezdenék bízni benne, el kellett ballagni, úgyhogy nem fogom túl sűrűn látni. =(
utolsó: akkor ezek szerint te se találtál még megoldást? :(
válasza:Az utolsó vagyok.
Én sem találtam erre még megoldást. Szeretném ha szeretnék és viszont de volt, h nagyon megszeretett valaki de mindig elmartam magam mellől. A barátokkal meg ugyanígy. Ők is jobbak nálam sosem ártottam nekik egyébként de mindig szebbek voltak , sikeresebbek és én egy darab sz.rnak éreztem magam mellettük. Csak egy társaságnál(2-3 emberrel) érzem magam jól.
A pasikkal meg ugyanígy, miért pont velem szeretne lenni ha találna tőlem jobbat, sosem értettem mi az ami miatt megtetszettem valakinek(bár nem is az, ritkán volt az akinek tetszettem de akadt pár db).
Nehéz helyzet.
Úh, én annak a 2-3 embernek is úgy örülnék. :D
Na jó, nem irigykedek. :)
Te is alapvetően nehezen illeszkedsz be egy közösségbe?
Mert nekem az sem megy, mindig próbálok kedves lenni, de lehet, hogy ez már egyeseknek gyanús, mert a zárkózottságomat egyesek képtelen hülyeségekkel megmagyarázzák, aztán mire nagyjából kimosakszom magam a félreértésekből, már új helyre kerülök. Kíváncsi vagyok, hogy egyetemen, ahol nincsenek osztályok, hogy boldogulok majd. :S
válasza:Én is ilyesmi típus vagyok, hogy nehezen illeszkedek be. De nem is tudok mindenki szót érteni. Bár tudom minden ember más, velük is próbáltam barátkozni akikkel teljesen nem illünk össze, de valamiért sosem ment.
De én valahogy sokszor jól elvagyok magamban. Néha nem is hiányzik senki, néha pedig igen. Én úgy vagyok vele, h már nem tudnék még 1 osztályt elviselni.
válasza:Ne próbáljátok azt megérteni, hogy miért éppen ti kellenétek egy partnerjelöltnek. Ha kelletek neki, akkor örüljetek, és kész. Ezzel a görcsöléssel is tönkretehetitek az induló kapcsolatot.
(első voltam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!