Mi volt (gondolod, hogy lenne) az a dolog, ami miatt rájöttél/rájönnél, hogy egy eddig hozzád közel álló személy többé nem a barátod? (nem szerelmi értelemben gondoltam)

Nekem 2 baráti kapcsolatom ment tönkre. Az egyik lány mindig rámászott az aktuális pasimra, de évekig "nem akartam észrevenni", valahogy homokba dugtam a fejem, úgy gondoltam, á, biztos nem, hiszen barátnők vagyunk. Aztán sok piszkos dolog kiderült róla és megszakítottam vele a kapcsolatot.

A másik barátnőmmel (mindkettővel tényleg igazi tizenéves barátság volt) pedig annyira másfelé kanyarodott az életünk, hogy teljesen megváltozott, eltérő lett az értékrendszerünk, semmi közös nem volt már bennünk egy idő után, és már mindenért irigyelt. Ő 18 évesen szült, én meg éltem a fiatal egyetemisták boldog életét, rengeteg inger ért, ő meg otthon senyvedt 3 gyerekkel és egy köcsög férjjel egy idegen országban. Eluntam a szurkálódását.

szerintem a bizalom hiánya az, ami tönkreteszi a kapcsolatokat és most spec nem szerelmire gondolok..

meg a hazugság, és ha az egyik barátnak fontosabb a barátságuk mint a másiknak. na ez az egyik 'legjobb' ami tönkreteszi.

egy barátnőmmel nekem azért is szakadt meg a kapcsolat mert rájöttem erre, hogy neki igazából nem is fontos hogy barátok legyünk, vagy mi..

az egyik régi legjobb barátnőmben egy helyzetben nem bíztam meg és olyat feltételeztem róla ami nagyon elhamarkodott és persze hülyeség is volt. bocsánatot kértem, kibékültünk, de tudom hogy soha többé nem leszünk már olyanok mint azelőtt.

Kedves 18:45!

"Egy barátság nem arról szól, hogy valakit el kell viselni; egy életünk van, azokkal vegyük körül magunkat, akikkel jól érezzük magunkat, akik értékesek, akiktől kapunk is."

- Annyira köszönöm, hogy ezt írtad! ;) Én is így gondolom, de sokszor valamiért mégsem eszerint élek. Most is rengeteg emberrel tartom a kapcsolatot, pedig csak rabolják az időmet és untatnak. De próbáltam udvarias lenni, hátha kiderül, hogy van bennünk több közös dolog.

Közben pedig dühös vagyok és szenvedek, tehernek érzem az egészet.

Nagyon jó volt olvasni, amit írtál mert én is mindig ezt mondogatom magamnak. Azt hiszem még nem is hallottam ezt a véleményt más embertől... Lehet az volt a baj.

Mindegy, csak örültem most az írásodnak. Véget is fogok vetni ennek a sok értelmetlen kapcsolatnak végre! Inkább ne legyen senkim, mert ez így egy rémálom.

Mi volt az a dolog?

Szarban ismerszik meg az igaz barát.

Én abban voltam, mélyen, a padlón, kilátástalanul és "összetörve" és hirtelen senki sem volt mellettem. Kerestem őket, de semmi válasz, se e-mail, sem sms, sem telefon.

A zenében találtam megoldást az adott erőt, egy bizonyos szám, egyik kulcsmondatánál jöttem rá mindenre. Arra, hogy ezek nem a barátaim és hogy ideje (megpróbálni) felállni a padlóról.

Mára már egyáltalán nem zavar, ha fájdalmat okozok a véleményemmel, nem akarom a másik oldalról is megnézni a dolgokat. Hiszen mások sem veszik figyelembe a velem történőket.

Ezek csak érdekkapcsolatok.