Miért veszítem el a barátaimat rendszeresen?

Most majdnem elsírtam magam. Mintha magamat olvastam volna. De engem már annyira kiborított ez az egyedüllét, hogy alaposan depresszióba estem, ami miatt most pszichológushoz kell járnom. Idáig nem jó eljutni.

Van szerető családod? Ez az "elhagyás" derült égből villámcsapás módjára történt, vagy előtte is mutatták jelét, hogy már nem érdekled őket annyira?

Szerintem próbálj ne törődni velük. Tudom, könnyű mondani. És azt is tudom, hogy nehéz megtenni. De mégis ez lenne a legcélravezetőbb! Járj el sportolni, bulizni, ismerkedj, barátkozz. Próbálj bízni az emberekben, de ne várj tőlük sokat, így ha mégis ugyanez történne, nem ér olyan nagy csalódás.

Esetleg ha nem találsz igaz barátokat, egy kutyus nagy segítség lehet. :) Igazi hűséges barátok, és komolyan mondom, jobban megértenek, mint az emberek nagy többsége.

Remélem, tudtam segíteni valamennyit, és fel a fejjel!

Én is úgy vagyok, ahogy Ti... Tőlem is mindig elfordulnak és valamikor mindig magamat okolom valamikor annyira elegem van, hogy " utálom " őket... Teljesen egyedül érzem magam nagyon sokszor és annyira szeretnék boldog lenni... de nem megy :(

Ti hány évesek vagytok ?

Én a második vagyok, azt hiszem... 18éves vagyok!

Neked jó! Van egy szép babád és férjed... :))

Változol, és a barátaid is, és ezért érdektelenné váltok egymás számára. Ez természetes, bár tudom, hogy nehéz elfogadni.

Pont a 20-as évek vége, 30-asok eleje az az időszak, amikor mindenki nagyon befelé fordul, csak önmagával törődik. A barátságok is formálissá válhatnak (azért jönnek össze a barátok, hogy szigetelőanyagokról vagy pelenkákról cseréljenek tapasztalatot, de más téma már nincs, közös tevékenység meg főleg nincs). Ez törvényszerűen együtt jár a családalapítással.

Társadalmunk amúgy is családcentrikus, egyedül ez tompítja a szintén nagymértékű individualizmust. Elég általános, hogy mihelyt valakinek családja van, 10-20 évre megszűnik számára a család határain kívüli világ. Szóval lehet, hogy a barátaid azért hagynak/hagytak el, mert a család vagy az arra való készülés teljesen beszippantotta őket. Ez ellen aktívan úgy tudsz védekezni, hogy te is családot alapítasz, és ezzel be lesz töltve minden szabad időd reggeltől estig. Ha te nem vagy családos, de a barátaid igen, vagy afelé tartanak, akkor számítanod kell arra, hogy eltávolodtok, mert semmi közös nem lesz az életetekben.

Az emberek harmadának egy barátja sincs. Ez van - nem számítasz extrém esetnek, a magányosság nagyon általános.

naa...Nálam ugyanez van:(

Sok barátom van,de mégsincs:(

Velem is ez a baj,hogy túl nagy szívem van:(

És mindenkivel jóba vagyok/voltam és ez lett a kára az egésznek:(

És kezdem elvesziteni azokat az embereket,akikért bármit képes vagyok megtenni:(

És ez fájdalmas:(

Általános iskolába én voltam a csúf csaj akiből hülyét lehetett csinálni:(mindig kibeszélés tárgya voltam...de úgy éreztem ki kell törnöm ebből...sikerült is..középsuliba szereztem rengeteg barátot...még mindig középsuliba járok...mégis kevés az olyan ember körülöttem akiket tényleg a barátaimnak mernék nevezni...És ezen is változtani kell...Fejembe vettem hogy márpedig én megfogom mutatni,hogy nem függök senkitől,senki nem fogja nekem megmondani hogy épp mikor mit és hol...eljárok szórakozni,bulizni,vagy csak simán elmegyek plázákba körülnézni,mert ott is sok embert meg ismerhetsz:)És nekem sikerült:) nagyon sok embert megismertem...mégse mondom őket barátaimnak nehogy fájdalom és sírás legyen belőle:S:)

Neked meg van egy csodálatos családod:)

Egy pici baba és egy szerető férj:)

És ez az alap boldogsághoz igen is elég:)

Ott vannak a veled egykorú kismamák,akikhez bátran közeledhetsz:)Ne aggódj,hamarosan nagyon szoros barátságot mondhatsz a magadénak(Tesómmal ugyanez a szitu volt,amióta szült azóta nagyon jó barátnők lettek egy anyukával)

Sok sikert Nektek:)!

És ha valami változás van szóljatok:)

Puszi(K)